Q-Dance Presents:
Promo - Sound System Command
21-03-2009
After Movie
(Youtube)

Meglehetősen hiányoltam már az összefoglaló videóját a Sound System Command-nek, de hiába nézegettem nap mint nap a Q-Dance, illetve a Third Movement honlapját, nyomát se lehetett látni. Tulajdonképpen a véletlennek köszönhetem, hogy ráakadtam erre a videóra, ugyanis nem tudom milyen megfontolásból, de rákerestem Youtube-n. Aztán amikor a keresésem eredményt jelzett tágra nyílt szemekkel kattintottam, majd néztem végig a videót.

Az eredeti feltöltő Q-Dance volt, de milyen dolog az már, hogy Youtube-ra feldobják, de sehol egy betűvel nem említik... Ez egyáltalán nem a bevett szokás, de hát végülis mindegy, lehet, hogy valakinek ez alapból érthetődő, hogy Youtube-on keresgéli az ilyet és nem pedig a hivatalos oldalakon.

Mindenesetre azért nem kicsit rázott ki a hideg, amikor megnéztem a videót, és vigyorgott a fejem, hogy ott lehettem :) Külön tetszik, hogy Promo két szerintem egyedi számát vágták alá, történetesen a Grower-t, és a Tablet-et. Plusz pont, az intro az elején és az outro a végén. Nem nehéz kitalálni, de azért hátha valakinek nem lenne egyértelmű,  úgyhogy leírom hogy ezzel az intro-val nyitották meg a bulit, az outro-val pedig zárták.

Azért remélem ennek a bulinak már lesz DVD változata... Nem is értem, hogy a Shadowbox-nak miért nem csináltak. Jó lenne valami special edition, hogy két DVD-s packban kiadják a Shadowbox-nak és ennek a bulinak a videóját. Majd meglátjuk mit hoz a sors, én bízom a legjobbakban...

Na úgy döntöttem, hogy nem kertelek, hanem rögtön belevágok a mondandómba... Szóval  a "rá nem érési történetem" úgy kezdődött, hogy belevágtam ugye a Brókernetes tanfolyamba, amit már említettem néhányszor. Az első állomása és tulajdonképpeni kezdőlökése a (még nem létező) karrieremnek a március 28-án megtartott szakszeminárium volt. Ez a Novotel hotelban került megrendezésre. Egy egész napos program keretében különböző előadók megismertették velünk a munkájukat, céljaikat valamint felvilágosítottak arról is, hogy mibe is kezdtünk bele és, hogy miért is vagyunk mi ott tulajdonképpen. Személy szerint meglehetősen hasznos volt ez a szeminárium a képzés megkezdése előtt, hiszen egyfajta kedvcsináló is volt ez valójában, és nálam elérték a céljukat: meghozták a kedvemet, ahhoz, hogy szerencsét próbáljak náluk.

A rá következő héten aztán igencsak le volt terhelve az agyam. Hétfőn ugyanis suli után találkoztam konzulensemmel, akivel átrágtuk az eddig elkészült részét a szakdogámnak és kijavítgattuk a hibákat, adott még ötleteket, meg átalakítgattuk úgy az egészet arra a formára, ahogyan a végleges fog kinézni.

Szerdától szombatig aztán a Brókernetesek nyomták belénk a tananyagot reggel 9-től, délután 5-ig. Mondanom se kell, hogy miután hazaértem az egyes estéken nem sok agykapacitásom maradt arra, hogy blogozzak, épp csak annyi erő volt még bennem, hogy egy zuhanyzás és kajálás után még egy kicsit nyomkodtam a gépet, majd be is aludtam. Szerencsére az előadó (Bach György úr) nagyon képben van azt illetőleg, amit beszél és nagyon jó előadásmódja van, így azt nem lehet mondani, hogy ilyen "száraz szart" kellett volna hallgatnunk egész nap, mert az kibírhatatlan lett volna. Tipikusan az az ember, aki megtanítja ugyan a kötelező tananyagot, de mellette folyamatosan sztorizgat, poénkodik, a jó válaszokért csokit osztogat, szóval tényleg nagy forma!

Szombaton (ápr. 4), az utolsó előadás valamivel rövidebb ideig tartott, így aztán kicsit rendbe tudtam szedni magam, mielőtt átjött volna Geri barátom. Vele aztán hajnalig iszogattunk, dumálgattunk, majd mivel nálam aludt, még vasárnap kora délutánig elvoltunk, utána aztán meg elkezdtem kicsit koncentrálni a sulira is. Többek közt megpróbáltam összeszedni az anyagot, amit egész héten vettek, mivel ugye én a Brókernetnél koptattam a padot.

Ezután a következő hetem elég adrenalindúsnak és stresszesnek indult, ugyanis a sokminden közben amik történtek teljesen lekéstem a szaknyelvizsgára való jelentkezésnek az időpontját, ami történetesen március 12 volt. Mivel a dátum akkor már április 6-a volt igencsak úgy nézett ki, hogy csúnyán elbasztam, és 1 évet el fogok bukni, hiszen záróvizsgára csak azok jelentkezhetnek, akik teljesítették a 4 félév tantárgyait, megírták a szakdolgozatukat, letették a szaknyelvvizsgát. Ebből tisztán látszik, hogy ha én balfasz nem jelentkeztem, akkor nehezen fog sikerülni, és legközelebb csak tavasszal vizsgázhatnék újra. Ez ugye "csak" fél év csúszást jelentene, azonban tovább szeretnék tanulni, ahova jelentkeztem az pedig csak szeptembertől indul... Persze a pénzt a felvételire már befizettük, úgyhogy azt is elbuktam volna, hiszen enélkül a 30 pont nélkül eléggé esélytelen lennék. El tudjátok képzelni, hogy volt pár álmatlan éjszakám ezzel a tudattal. Aztán erőt vettem magamon és durván egy hetes késéssel aztán beavattam anyáékat a dolokba, aki aztán nem nyugodott bele ebbe, hogy elbasszak egy évet az életemből azt mondt, hogy menjek be a nyelvvizsgaközpontba és ha kell térden állva könyörögjek, hogy így majdnem egy hónappal a határidő után hadd jelentkezhessek valami módon a mostani nyelvvizsgára. Nem sok reménnyel ugyan, de aztán hétfőn ellátogattam a Markó utcába, ahol aztán előadtam a sztorimat, majd pár percet várakoztattak és közölték, hogy 3000 Ft különeljárási díjért beférek még a csoportba :D Hát valami iszonyat nagy szikla gördült le a szívemről, miután átadták a jelentkezési lapot és a csekket. A legnagyobb poén az volt, amikor szomorúan közülték velem, hogy sajnos nem tudom letenni vidéken, hanem csakis Budapesten. Hát nagyon kibasztak velem :D

Kedden aztán ismét Brókernetes képzés volt, amin a vizsgára gyúrtunk rá egy kicsit, ismételgettünk, feladatokat oldottunk meg stb.

Szerdán aztán már fel is adta mama a pénzt a nyelvvizsgára, én pedig rohantam be leadni a lapot, amit megköszöntek, majd nem kicsit jó kedvvel hagytam el az épületet. Este így aztán már maximum jó kedvvel mentem Enikő születésnapjára, ahol aztán végre ki tudtam engedni a fáradt gőzt. Mellesleg az ott képült képek ide kattintva letölthetőek.

Csütörtöktől aztán lehetett készülődni, meg szervezgetni a dunaújvárosi garázs bulit, amiről majd külön bejegyzsésben fogok bővebben írni.

Pénteken suli után mentem vezetni és megtudtam a forgalmi vizsgadátumot is, ami e hét csütörtökre esik, úgyhogy lehet majd szurkolni! Szerdán még lesz egy utolsó óra, aztán jöhet, aminek jönnie kell. Este aztán még átjöttek Ábelék + Csabi, aztán velük dumálgattam egy jót.

Nos nagyjából röviden és tömören azt hiszem, hogy ezek voltak a lényegesebb események amik így március végén, április első felében történtek velem. Azonban ezzel még koránt sem értek véget a túlzsúvolt hetek, ugyanis jövő héten szakdolgozat leadási határidő van, ezenkívűl még kell írnom 2-3 oldal kiegészítést a szakmai beszámolómhoz, amit nem fogadtak el, mert hiányoltak belőle valamit... Ráadásul 23-án Brókernet vizsga, valamint ugye ezen a héten még a jogsi is terhel. Aztán mire fellélegezhetnék, május 7-én megyek angol ismétlő érettségire, 8-án, vagy 9-én pedig szaknyeli angol írásbelire. Május 11-étől pedig kezdődik vizsgaidőszak, majd jönnek a szóbeli angol vizsgák és ugye a záróvizsga. Szóval június közepéig igencsak van még tennivalóm és akadályok, amiket nem ártana sikeresen venni...

Hát a tegnapi tervem, miszerint végre blogozgatok egy kicsit, teljesen kudarcba fulladt... Miután megírtam az előző bejegyzést gondoltam ledőlök egy percre, mielőtt nekiállok itt a regényírásnak. Azzal nem számoltam, hogy az egy percesre tervezett pihiből 18 órányi alvás lesz... Hát bizony sikerült ruhástul, kontaktlencséstül elaludnom, miközben a másik szobában persze ment a gép, fenntmaradtam msnen, a töltést is elfelejtettem elindítani, mondván, hogy ne legyen lassú a net, ha itt írogatok. Így aztán amikor reggel 9 után magamhoz tértem, akkor realizáltam, hogy mi történt :) Végülis csak 8-an írtak rám, így elnézést azoktól, akik valami fontos ügyben kerestek volna, ráadásul a telómat meg töltöttem és le is volt némítva a másik szobámban, úgyhogy azon is elérhetetlen voltam.

Na mindegy, most már nem hunyom le egy percre sem a szemem, amíg nem produkálok valami értelmeset magamból, de ha nem születnének bejegyzések rövid időn belül, akkor hívogassatok, vagy törjétek rám az ajtót, vagy valami...

Mellesleg Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!

A fenti kép tulajdonképpen tökéletesen kifejezi a lelkiállapotomat, mert történtek jó és kevésbé üdítő dolgok velem az elmúlt időszakban. Az utolsó bejegyzésemben március 26-án tömören felkészítettem a kedves olvasókat, hogy csekélyebb számú bejegyzés fog napvilágot látni a közeljövőben, arra viszont azért nem gondoltam, hogy így április közepén fogom megírni az első április havi postot.

Én is sajnálattal veszem tudomásul a tényt, miszerint durván 3 hete nem született új bejegyzés, de egyszerűen sem időm, sem energiám nem volt mostanában egy korrekt postot összedobni. Másrészről bőven le is vagyok maradva a friss pletykák tekintetében, így most viszont nem tudom, hogy honnan kezdjek el felépíteni valami korrekt kis beszámolót, ami által megbocsátást nyerhetek a bloghanyagolás felett.

Tulajdonképpen most sem vagyok fizikailag, illetve lelkileg a topon, ugyanis nemrég értem haza Dunaújvárosból, ahol tegnap ismét egy Garázs Party-t szerveztünk, ennek köszönhetően nem gyengén vagyok kipurcanva. Azonban arra az elhatározásra jutottam, hogy ma minden időmet kihasználva igyekszem pótolni az elmaradásaimat.

Na ennyit akkor bevezetőként, most pedig nekiállok az írásnak és remélem minél több bejegyzést képes leszek megalkotni.

Kicsit meg vagyok csúszva most a blogozgatással köszönhetően annak, hogy szakdolgozatomat kell írnom, ugyanis közeleg a határidő, én meg még elég szarrul állok vele. Ezért tartott napokig, hogy rendesen be tudjam fejezni a Hollandiás összefoglalómat, pedig gondolhatjátok, hogy melyikről írnék inkább 30-40 oldalt... De hát ez van, ez az élet.

Csak azért szar egy kicsit, mert annyi mindenről szeretnék írni, de egyszerűen nincs időm. Van egy rakás megjelenés és friss infó, vagyis már annyira talán nem frissek, hiszen kb 1-2 hete szeretnék már írni róluk. Ezenkívül mivel nekem mániám összegyűjteni minden infót a bulikkal kapcsolatban amikre kimegyek, így nem véletlen, hogy a Sound System Command-dal kapcsolatban is tele vagyok mindenféle dolgokkal. Ezek közül mondjuk már megosztottam az interjúkat, de van itt még 1-2 dolog, melyekről mindenképpen fogok néhány szót ejteni, amint nem kell kapkodnom.

Ráadásul a jogsival is haladok már, aból is közeleg a vizsga időpontja, most szombaton pedig megyek az első Brokernet-es képzésre, úgyhogy onnantól még azt is kell tanulnom.

Szóval láthatjátok, hogy be vagyok most táblázva, ezért nem vagyok mostanság túl aktív, de igyekszem azért up to date maradni már amennyire lehet.

Nos akkor folytatom onnan, ahol az előző bejegyzésben tartottam. Olyan 20.45 körül felszálltam az 54-es metróra a Central Station-nél és mentem vele egészen a Bijlmer Arena megállóig. Az út nem volt zökkenőmentes, mert hát mikor máskor robbanjon le a metró, mint amikor én is rajta ülök :D Már az utazás eleje óta voltak baljós jelek: többször elment az áram és alig tudtunk tovább indulni 1-1 megállóból. Aztán végül egy megálllóval az Arena előtt végleg bedöglött és le lettünk szállítva. Egy 10 percig szenvedett a sofőr, majd nagy nehezen ki tudott zötyögni a megállóból és így jöhetett a következő járat. Azzal aztán már minden probléma nélkül megtettük azt a maradék 1 megállót :)
 

Pár perccel 21.00 után már ott voltam a Heineken Music Hall-nál. 15-20 perc várakozás után aztán megnyíltak a kapuk, én pedig benne voltam az első 10 emberben akik beléptek az épületbe. Nagyon fura volt ilyen kihaltnak látni, hiszen amikor bementem, akkor még csak néhány eladó ácsorgott a pultok mögött. Mivel a Blackbox csak 22.30-kor nyílt meg addig volt még 1 órám. Első utam a merchandise standhoz vezetett, ahol nagy meglepetésemre most nem árultak egy darab lemezt se (egyedül a Quality Control-t lehetett kapni). A ruha választék és felettébb gyenge volt, de az egész merchandise stand kihalt volt tulajdonképpen. Ez számomra igen meglepő volt, hiszen eddig minden bulin olyan választékot vonultattak fel, hogy nem győzött az ember válogatni. Annyiból  mondjuk nem bánom, hogy így történt mert legalább megspóroltam egy csomó pénzt. Viszont legalább T-Virusnak meg tudtam venni a szemüveget, ami kellett neki.A második meglepetés akkor ért, amikor a ruhatárba mentem és közölték, hogy free. Na erre se volt még példa... Miután leadtam a kabátom váltottam be pénzt zsetonra és vettem is kapásból egy söröcskét nehogy kiszáradjak :)
Körülbelül 22.10-től már ott támasztottam a falat a Blackbox-ba vezető egyik ajtó mellett. Néhány perc után a srác aki irányítgatta a beáramló tömeget a ruhatárak felé odajött hozzám és összespanoltunk, úgyhogy legalább addig sem unatkoztam. Amikor 22.30-kor megnyíltak az ajtók az elsők között léptem be az arénába. Tök üres volt az egész terem, olyan furcsán hatott, főleg, hogy tudtam, hogy egy 20-30perc múlva már mozdulni se lehet majd.

Mielőtt belevágok az egyes DJ-k értékelésébe csak annyit szeretnék mondani, hogy feltöltöttem Youtube-ra majdnem 30 videót az estéről, szépen megvágdostam őket, a hangokat feljavítgattam a nagyon élvezhetőség kedvvért. Mivel nem akarok beszúrni ide 30 videót egymás alá, ezért adok egy linket, ahol aki akarja az megtalálhatja és megnézheti őket.

KATTINTS IDE A VIDEÓKHOZ!

Az este első fellépője Alex B volt. Egy bulin elsőnek és utolsónak lenni nem éppen a legkellemesebb, de hát van akinek azt is be kell vállalnia. Amikor anno megtudtam a lineup-ot inkább Wishmaster-re, vagy TOA-ra tippeltem volna kezdésnek, de hát nem így történt. Mindenesetre Alex jól vette az akadályt és ahhoz képest, hogy első DJ volt kb 23.00 után már tele is volt a terem és sokan (köztük én is) már elkezdték a tombolást. Lassabb, régi zenékkel indított, játszott régi Catscan számokat, Miro-tól a Shining-ot, Dana - Masterlike-t, majd Mad-E-Fact - Hustle után már keverte is az I Declare War-t és ezzel egy csapásra beindította az embereket. Utána persze már csak keményebb zenéket tolt és a Bij Gebrek Aan Beter-nél már egy emberként ordította a tömeg, hogy STOEPHOER! Alapvetően nagyon élveztem a settet, mert jó számokat játszott, kevés keverési hibával. Sajnálom viszont, hogy Alex nem ilyen "közönségéltető" típus, végig csak állt a pultban és játszott, ritkán kommunikált a tömeggel, pedig azért néha nagyon fel tudta volna dobni a hangulatot. A végén viszont kurva unszimpatikus dolog volt tőle, hogy feltette a De Spelregels-t, majd kb amíg végig ment a szám háttal állt és beszélgetett valakivel. Persze az is lehet, hogy kapta az instrukciókat, mivel ugye utána "indult be az este" Promo settjével. Ezt a "tettét" leszámítva azonban összességében meg voltam elégedve vele és a settjével.

Pontban éjfélkor aztán elköszöntünk Alex B-től és sötétség borult az egész arénára. Néhány másodperc múlva aztán megtörtént, amire több ezer ember várt: Jött az első intró és Promo megnyitotta a settjét a My Future Destiny-vel. Még a hideg is kirázott, annyira isteni volt a szöveg amit kitaláltak ehhez a Sound System-es dologhoz, ez "Table has been turned" mottó pedig nekem nagyon bejön. Amikor először olvastam ezt a szlogent, akkor nem igazán értettem, hogy mire céloznak vele és, hogy mi értelme van, de így most már máshogy élem meg ezt. Nagyon jól eltalálták ezt a kis mottót, hiszen ugye ez így egyben utal a lemezjátszókra is (turntable), amik jelképezik a zenét, a bulit, és lemezjátszók nélkül  nem lehetne megszólaltatni a hangrendszert. Másrészről azért szeretem, hogy minden egyes hardcore bulinak adnak valami külön jellzőt, szlogent, mottót, mert ezzel is egyedivé tudják az adott partyt varázsolni, ráadásul mindenkire másfajta hatással vannak ezek és mindenki máshogy éli meg, mást jelent nekik. Egyet sajnálok ezekkel a Q-Dance Presents: Promo bulikkal kapcsolatban, hogy a három közül egyiknek sem volt saját himnusza. Mondjuk engem a My Future Destiny az örökké erre a bulira fog emlékeztetni. Leírhatatlan élmény volt átélni, ahogyan a fergeteges intró után ezzel a számmal indított Promo és aztán jött a lyrics: "I'm here, to change the future!". És bumm! már indult is a party. De elmesélhtetlen ez így, ezek azok a dolgok, amiket át kell élni és hiába vettem fel videóra, azt megnézve nem lehet ugyanazt a feelinget érezni, hiszen nem tudjátok magatokat odaképzelni. Na nem ragozom tovább ezt a témát, mesélnék akkor egy kicsit magáról a settről. Nagy meglepetést senkinek nem fogok szerintem okozni, ha elmesélem, hogy csak saját számokat rakott. Elsősorban a régebbiek közül (Brother Of Conflict, My Claim To Fame, Voice Of A Rebel, That Ain't Real, Among The Best, Devastation Of Thought stb), de természetesen feltett az új albumáról is néhányat (My Beating Drum, Rising Out Of The Dark, This Is How We Rock, Your Love Is Gone stb). Egyet nem értek Promo-nál, de azt nagyon. Számtalanszorbizonyította már (Sensation 2004, Defqon 1 2006 stb), hogy remekül tud mixelni, azonban ez elmúlt 1 évben kb arról szólnak a settjei, hogy egyik számból egy mozdulattal áthúzza a másikat. Ezáltal teljességgel kihagyva azt az élményt, amikor egy szám percekig úszik rá a másikra. Hiába rakja fel a legjobb számait, ha nem keveri meg őket az csak 50% élményt tud nyújtani. Mert ha olyan lenne mint Catscan, hogy tényleg nem tud mixelni, akkor megérteném, de hát így? Pedig biztos meg van rá a jó oka, hogy miért csinálja. Én csak arra tudok gondolni, hogy az idő szűkében minél több számot szeretne felpakolni és ezért "nem ér rá" keverni. Mindenesetre azért kíváncsi lennék, hogy miért csinálja ezt, más épeszű indok nem igazán jut eszembe... Azért természetesen így is meg voltam elégedve Promo bácsival, és persze az is lehet, hogy ez a fajta mixelési stílus csak engem zavar és csak én reagálom túl. Mázlim volt, hogy a legelső sorból élveztem a settet, ugyanis miközben Promo settje a végéhez közeledett Endymion-ék már a színpad mögött készülődtek. Az egyik pillanatban, amikor Bas felém nézett elkezdtem neki integetni és mutogattam a fényképezőmre. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mit szeretnék, ő pedig egyből odajött, így megszülethetett közös képem Endymion egyik tagjával! Nagyon büszke voltam és vagyok is magamra, hogy sikerült egy ilyen nem mindennapi fotót összehoznom az egyik legnagyobb hardcore DJ-vel. Endymion-ék megint hozták a formájukat, akkora showt csináltak, hogy az valami elképesztő volt. Nem is készítettem egy videót sem, egyszerűen nem volt rá időm, muszáj volt végigtombolnom minden egyes másodpercét a settjüknek. Az ismert slágerek (How Long, Pass The Bottles, Vengeance, Let's Get It On, Payback, Act Of God stb) mellett játszottak jó néhány új számot is, melyek közül kettő biztosan Meagashira-val közös számuk, ugyanis célozták rá a bulin. Az biztos, hogy egy felejthetetlen órát sikerült okozniuk, és nagyon remélem, hogy hamarosan felkerül majd a netre is és újra felidézhetem azt az estét. Miközben láttam, hogy az idő közelít a hajnali 2-höz, azt gondoltam, hogy ha Endymion-nal szerencsém volt, akkor akár D-Passion-nel is megtörténhetne ugyanez. És amikor kihúzodtam a szélre, akkor láttam bizony, hogy Rik ott lapozgatja a lemezeit a háttérben. Beletelt jó néhány percre mire felémfordította a tekintetét. Azonnal elkezdtem neki csápolni és integetni, hogy jöjön ide. Az én hívómozdulatomra ő is egy mozdulattal reagált. Mutatta, hogy mennie kell fel a színpadra. Erre én összetettem a két kezem és könyörögtem neki a szemeimmel, hogy jöjjön gyorsan. Megfordult, odaszólt MC Apster-nek, majd odafutott hozzám, így megszülethetett az a kép, amire azóta várok, hogy tavaly előtt bezsebeltem egy közös képet Promo-val. Tudjátok nagyon jól, hogy mennyire oda vagyok D-Passion zenéjétől, így ez a kép felbecsülhetetlen érték számomra. Miután elkészült a kép még gyorsan kezet fogtunk, majd mondta, hogy mennie kell. Én öröm mámorban úszva még tomboltam egyet a Dreadlock-ra, ami Endymionék utolsó számuk volt. Aztán pontban 02.00-kor beállt Rik a pult mögé és már indította is a Plat En Voorspelbaar-t. Erre jött aztán a Put Things Right és innentől aztán elvesztettem a fonalat a számok sorrendjét illetőleg, és a számok memorizálása helyett inkább önkívületi állapotban tomboltam az első sorban. Egymás után jöttek azonban a jobbnál jobb zenék, a This Is The Day, Infection, Unstoppable, Signal, Change History, Take The Risk, Realism stb. Apropó Realism! Meg kell mondjam, hogy eleinte nagyon unszimpatikus volt nekem MC Apster, azonban amit D-Passion settjénél végig művelt hát becsületre méltó volt. Annyira együtt élt a zenével mint a közönség és remek hangulatot tudott teremteni a szövegeivel. Körülbelül az utolsó negyed órában került fel a Realism és addigra már olyan szintű hangulat uralkodott, hogy az félelmetes volt. Jött is a második kiállás a számban, amikor Rik fogta és egy elegáns mozdulattal lehúzta a számot. Ekkor felugrott Apster a pultra, elkezdte buzdítani a közönséget ahogy azt kell és amikor D-Passion visszanyomta a zenét már mindenki egyszerre ordította, hogy PAYBACK TIME YOU SON OF A BITCH! Valami eszméletlen volt, életem settje volt, soha nem voltam még ennyire a fellegekben mint akkor. A tavalyi Shadowbox-os settje után is kivoltam nagyon, azonban ezzel most azt is simán überelte! Talán az a set érhet ennek a nyomába, amit a 2005-ös MOH-on játszottak Promo-val. Azon az akkori  Third Movement-es slágereket játszották végig (Exposure, After Me There Will Be None, Fuck The Free World, I Called You stb.). Szeretném üzenni azoknak, akik folyton fikázzák D-Passion-t, hogy képzeljék el azt, amikor Endymion-ék kifacsarják az összes erőt az emberből a dallamos, közönségmozgató számaikkal, majd jön D-Passion, a maga stílusával és ugyanezeket az emberek ugyanannyira megmozgatják! Hihetetlen volt látni ennyi embert egyszerre tombolni látni azokra a zenékre, amik nekem a szívem csücskei és itthon még csak nem is ismerik, aki meg ismeri az fikázza. Kinnt igenis megbecsülik és szeretik Rik-et, úgyhogy nagy téveszme az, hogy csúszik lefelé a lejtőn... Settje végén még felrakta a Last Track Of The Night-ot, amivel aztán végleg feltette az i-re a pontot. Nagyon érdekes volt egy olyan settet hallani D-Passion-től, hogy folyamatosan keverte a saját zenéit Meccano Twins számokkal  (Magnitudo, Illusion, Inner Side stb.) és meg kell mondjam, hogy kurva jól hangzottak így együtt. Minden elismerésem az övé, felejthetetlen settet játszott, szerintem kimagaslóan az este legjobbja volt. Na jó legyen egy szinten Endymion-ékkal :)
Az este következő fellépője Playah volt, aki hozta a formáját és csakis a legjobb mainstyle zenéket pakolta fel egymás után. Mondjuk azt nem értem, hogy miért kellett neki harmadszorra is felrakni a Criminal-t és a No Place To Hide-t, amikor Alex B és Endymion már felrakta előtte. Helyettük nyugodtan feltehette volna a Cold As Me-t, vagy bármelyik másik zseniálás számát. Persze  azért nem volt hiány saját számaiban, hiszen hallhattuk többek között az Imperial-t, Negative-t, Mastah Of Shock Angerfist féle remixét, az Ultimate Project-et illetve olyan új számokat, mint a Legend, vagy a And Hell Followed remixét. Összességében persze nem lehet panasz a settjére, hiszen zseniálisan mixelt és láthatóan élvezte a közönség az előadását. 04.00-kor aztán végre megpihenhettem egy kicsit, ugyanis következett Promo és Ruffneck közös settje. Mivel nem vagyok oldschool hívő, ezért az ő settjüket ülve néztem végig a balkonról. Annak ellenére, hogy nem az én világom az a zene, azt el kell ismernem, hogy az emberek nagyon élvezték a settet. Ruffneck olyan szinten pörgött, hogy többször felugrott a pultra és elkezdett rajta táncolni :) Nagyon jó kis show-t csináltak Promo-val közösen, és a sok mainstyle és D-Passion féle darálás közé be kell bizony szúrni valami más műfajú settet is, hiszen akik eddig pörögtek, azoknak kell egy kis pihenő, akik viszont már kivoltak a mainstyle-tól megkaphatták az oldschooljukat. Azért Promo nem bírta ki, hogy fel ne rakjon a mai zenéiből, így utolsó számként a Battling Ignorance-t hallhattuk. Ez egyben meg is alapozta az átmenetet a következő setthez, melyet Wishmasternek köszönhetünk. Az alatt az 1 óra alatt, amíg Ruffneck-ék játszoták már eléggé bepunynadtam, de amikor Wishmaster feltette az első számát, ami a Get Out My Way volt, már rohantam is le a balkonról és erőt vettem magamon, hogy újra mozgásba lendüljek. A jobbnál jobb számok pedig csak úgy jöttek egymás után, Silence Surrounds Me, Gun In The Club, Can't Stop Me, Back Forever stb. Számomra kicsit meglepő volt, hogy elég sok Dj Mad Dog számot is felrakott, többek között például a  Fire-t és a Crime After Crime-t. Aztán a settjének a felénél odalépett hozzá Promo és megkérte, hogy hadd tegyen fel egy számot. Már nem emlékszem pontosan melyik volt, de tudom, hogy valami új és nagyon odabaszott. Utána megköszönte Wishmasternek, aki viszont utánaszólt, majd váltották pár szót és ezek után már Wishmaster és Promo Back2Back-ezett végéig. Iszonyat módon feldobták így ketten a hangulatot, amire még az MC is rátett egy lapáttal. Kegyetlen jó set volt ez így a végére és elérték, hogy a hullafáradt emberek végigtombolják az egészet. Ekkor már tudtam, hogy számomra véget ért az este, és amikor 06:00-kor elkezdték The Outside Agency-ék a settjüket már indultam is el az aréna hátulja felé. Valahol nem bántam, hogy ők kerültek be a végére, mert sokkal rosszabb lett volna, ha valamikor az éjszaka közepén kellett volna elviselni őket. Így már úgyis fáradt voltam, nem éreztem a lábaimat, félig megsüketültem, úgyhogy az utolsó egy órában még mászkáltam kicsit, ittam egy utolsó sört, majd az egyik folyosó végén feltűnt, hogy van még néhány érintetlen In Qontrol plakát. Arra felé vettem az irányt és egy tök szimpatikus biztonsági emberke őrizte azt a vészkijáratot, amire fel volt ragasztva néhány példány a poszterekből. Látta rajtam, hogy mit szeretnék és még segített is leszedni az egyiket, ami elég magasan volt, ő pedig mivel elég colos volt, könnyebben elérte. Így a végére még bezsebeltem egy hibátlan példányt ebből a plakátból és a srác, akivel a buli elején összespanoltam addigra már a ruhatárban volt. Megkértem, hogy őrizze már meg nekem a buli végéig ő pedig elintézte, hogy ingyen bekerüljön a csomagmegörzőbe :)
07:00 után pár perccel aztán befejezték TOA-ék a settjüket, Promo köszönetet mondott, majd hivatalosan véget ért a Sound System Command, amihez még a végén lejátszottak egy stílusos Danger, Self Destruction videót.
Hát röviden és tömören így éltem meg én ezt az estét én nagyon boldog vagyok, hogy ott lehettem ezen a felejthetetlen bulin.

Itt lejjebb megtekinthetitek a Q-Dance által készített képeket, valamint azokat is, amelyek én készítettem. Köszönöm, ha végigolvastad ezt a kis összefoglalót!

Ahogyan azt tegnap már sejtettem előre a hétvégi összefoglalómat csak ma tudom megírni. Úgy döntöttem, hogy külön választom a bulit magától az utazástól, városnézéstől. Ebben a bejegyzésben most csak az utamról és az amszterdami élményeimről fogok írni. Kezdeném akkor a legelején:

20-án, pénteken a buszom 16.15-kor indult a Népligetből. Volt egy kisebb dugó a Lágymányosi hídnál és környékén, de mivel időben elindultunk nem volt para a kiérkezéssel. A busz út maga nagyon feelinges volt, sose utaztam még efféle „luxusjárattal”. Bőrülések, lenyíló LCD TV-k, ingyen ital felszolgálás, ingyen újságok ennyire korrekt áron. Nem is hittem volna, hogy az egyszerű ember is elérheti az ilyenfajta luxusokat, de hálisten kellemes csalódásban volt így részem. Aki Európába szeretne busszal utazni, annak a Student Agency-t nagyon tudom ajánlani! Az utaskísérők is mindenben nagyon segítőkészek voltak, én abszolút meg voltam elégedve a szolgáltatással amit nyújtottak.

Az odaút durván 23 óra volt, de meglepően gyorsan repültek a percek. Ez főleg annak is köszönhető, hogy ezekben a kényelmes ülésekben nem okozott problémát az alvás sem, illetve azért filmnézéssel elég gyorsan repül az idő. Mivel a Student Agency egy cseh cég, és az utasok 50%-a cseh nemzetiségű, ezért a filmeket cseh nyelven vetítették angol felirattal. Igazából ez nekem csak előny volt töb szempontból is. Egyrészt, így végig tudtam zenét hallgatni és közben pedig nyugodtan tudtam nézni a filmet. Vetítettek az Ocean’s Thirteen-től kezdve a Constantine-on keresztül ilyen régi cseh vígjátékokon keresztül Jóbarátokon át mindent.
A járatok úgy vannak kitalálva, hogy innen Magyarországról viszi a busz az utasokat Brno-ig, illetve Prágáig, és akik utaznak tovább Németország, Hollandia felé, azoknak ott át kell szállniuk. 21.00-ra beértünk Brno-ba, ahol már várt ránk a busz amelyikre az Amszterdamba tartóknak át kellett cuccolniuk. Egy darabig még TV-ztem, majd 23.00 körül bealudtam és egészen reggel 8-ig szunyáltam, így szerencsére átaludtam az egész éjszakát és miután a nap felkelt már volt bőven látnivaló, úgyhogy onnantól kezdve nem unatkoztam. Ráadásul, ahogy haladtunk keresztül Németországon a busz egyre üresebb lett, így mire beléptünk Hollandia területére 11.00-kor, addigra már legelöl ültem és tudtam gyönyörködni a tájban és elkezdtem gyártani a képeket is.

Tök jó volt, hogy Hollandián belül is megálltunk sok helyen, köztünk Eindhovenben, Rotterdamban és így kicsit szétnézhettünk az egyes városokban, még ha csak a buszról is. Fura volt újra Rotterdamban lenni, előjöttek a tavalyi emlékek és jó érzést volt belelgondolni, hogy egy évvel ezelőtt ott sétálgattam, ahol most elhaladunk a busszal. Láthattam ismét a híres hidakat és a városközpontot is. Az ilyen nagy városok közelében elővettem poén képpen a telefonomat és elkezdtem nézegetni, hogy milyen rádió adókat lehet fogni. Annyira vicces volt  például a Fresh FM-et így rendes rádióként hallgatni és nem internetrádióként :)
 

15.30-kor aztán megérkeztünk az amszteradmi Central Station-hez és a buszról leszállva tudatosult csak bennem, hogy itt vagyok Hollandia fővárosában, ráadásul tök egyedül és tök fura érzés volt :) Első utam a Central Station-be vezetett, ahol miután sikerült kiderítenem, hogy van-e csomagmegőrző be is tettem a táskámat, hogy aztán nekivághassak a városnézésnek. Egy kis kitérésként hadd meséljem el a csomagmegörzővel kapcsolatos tapasztalataimat.

Azt már jó pár éve felfedeztem, hogy Amszterdamban, pontosabban egész Hollandiában nem nagyon szeretnek készpénzzel foglalkozni, hanem a bankkártyákat és az úgynevezett Chipkártyákat részesítik előnyben. Természetesen a csomagmegörzőt sem lehetett készpénzzel használni, így kénytelen voltam venni egy ilyen 7€-s chipknip-et (5€ van ráírva, de 7€-t ér és annyiba is került...). Ezzel aztán már képes voltam berakni a csomagomat, ami 4.70€-be került. Ennek a rendszernek van előnye és hátránya is. Számomra most csak a hátrány érződött, ugyanis a rajtamaradt 3.30€-val nem tudtam mit csinálni, mert ahhoz kevés volt, hogy újra berakjam a csomagomat (mert este mielőtt bementem a bulira még ki kellett vennem belőle a jegyet, elemeket, kajámat, cipőmet  stb). Persze buli előtt vissza is raktam a táskámat, ami újabb 4.70€-be került, de mivel ezen már nem volt annyi pénz hát kellett vennem egy újat, amin aztán megint rajtamaradt 3.30€. Igazából tökmindegy, mert jövő év decemberéig érvényes, így a legközelebbi kimenetelkor majd legalább tudunk mivel parkolni. A tanulság az volt az egészből, hogy legközelebb majd rakok pénzt a bankkártyámra, mert azt használva mindent sokkal egyszerűbb intézni a hollandoknál.
A csomagmegörző lerendezése után átsétáltam a szemben levő GVB épületébe (holland BKV), ahol aztán vettem magamnak egy jegyet, amivel 24 órán keresztül korlátlanul tömegközlekedhettem. Utólag kiderült, hogy ez nagyon megérte, mert csak 7€-ba került és rendesen ki is használtam. Az első utam a Heineken Experience-be vezetett, ahol aztán valami elképesztően nagy élményben volt részem.

Mielőtt kimentem természetesn utánanéztem a helynek, ennek ellenére nagyon meglepődtem, hogy milyen hatalmas épület is az, ami helyet ad ennek a "múzeumnak". Egy negyed órás sorbanállás után sikerült megvennem a belépőt és már ekkor értek az első kellemes élmények. Kaptunk egy ilyen kis prospektust, ami többek között tartalmazta az épület alaprajzát, le volt írva, hogy melyik terem miről fog szólni stb. Másrészt nagyon szimpatikus volt az a pár sor, amit arról írtak, hogy mik a szabályok a fotózást, videózást illetőleg. A szabályok a következők voltak: "Csinálj annyi képet és videót amennyit csak akarsz, majd vidd haza és mutasd meg otthon a barátaidnak, hogy ők is jöjjenek legközelebb." A kérésnek mellesleg azt hiszem sikerült eleget tennem minden szempontból. A belépő mellé járt egy Heineken-es gumi karkötő (nemtudom mi a hivatalos neve), valamint a belépő ára tartalmazott 2 pohát jéghideg frissen csapolt Heineken sört is. Na most pedig akkor leírom a kis túrámat a Heineken Experience-ben.
A múzeum első részében ilyen régi, történelmi vonatkozású dolgok kaptak helyet. Le volt írva, hogy hogyan alakult ki maga a Heineken sör, voltak képek és tárgyak a múlt századokból, többek között régi üvegek, hordók, képek arról, hogy hogyan változott maga a Heineken logó az idők folyamán. Voltak leírások a Heineken család leszármazottaitól, különböző díjak voltak kiállítva, melyeket a sörükkel nyertek el. A következő részben megismerkedtünk a sörkészítés első fázisával, valamint meg lehetett kóstolni azt a "löttyöt", ami az első fázisban kaeletkezik. Hát nem volt valami bizalomgerjesztő íze, hogy őszinte legyek nagyon szar volt :D Még jó, hogy mire sör lesz belőle átmegy jópár átalakuláson...
Ami a következő teremben várt minket, arról nem tudok sajnos se képet, se videót mutatni és így leírni nehéz lesz azt, ami ott történt velünk. Az ok, amiért nem örökítettem meg semmilyen formában az, hogy ki volt írva, hogy tegyük el az elektronikus dolgokat, mert bajuk eshet. Elsőre nem értettem, persze utólag már leesett, hogy miért volt mindez... A lényeg a következő: Bemegy 25-30 ember egy kisebb fajta teremben, ami leginkább egy mozira emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy a vászonnal szemben nem széksorok vannak, hanem olyan sorok, amikbe be kell állni egymás mellé, majd kapaszkodni a rúdba, ami mindenki előtt volt. Ezután lementek a fények, majd besétált a képernyőre egy virtuális emberke és közölte velünk, hogy most pedig mi leszünk azok az alkotóelemek, amikből elkészítik a sört. Tudom ez így furán hangzik, hadd próbáljam elmagyarázni. Miközben a videókon történtek az események, kezdve attól, hogy először ezeket a "magokat" beleszórják a vízbe, majd felforralják, illetve amikor a végén mennek futószalagokon az üvegek minden egyes lépés be volt mutatva és eközben történtek azok a dolgok, amik nagyon feelingessé tették ezt az "utazást". Fröcsköltek minket vízzel, a forralásnál kaptuk a pofánkba az infralámpákat, a bugyborékolásnál fújták ránk a szappanbuborékokat ezerrel és eközben folyton rángatózott alattunk a padló. Ez így leírva természetesen nem adhatja vissza azt az érzést, amit valójában okozott, úgyhogy itt az ideje, hogy ti is elmenjetek és megtapasztaljátok :)
Az utazás után jött a felüdülés, megkaptuk ugyanis az első pohár sörünket különböző jó tanácsokkal megspékelve, illetve történetek meghallgatása mellett. Ezután volt egy ilyen relax terem, ahol kicsit megpihenhetett az ember, miközben minden oldalon Heineken-nel kapcsolatos videókat vetítettek. A teremben a plafonon még a csillárok is sörösüvegekből voltak megcsinálva. Kicsit kameráztam is ezen a részen, nézzétek meg, ha gondoljátok:

A videó tartalmazza a következő terem látványosságát is, ami nem más volt, mint a sör üvegbe töltésének a folyamata. Először bejönnek a koszos üvegek, ezeket megmossák, tesztelik, utána telenyomják sörrel, lekupakozzák, majd végül rákerül a matrica is és már mehet is árusításra.
A videóban látható még a kiállítás utolsó állomása is, amit azért találtam érdekesnek, mert az ember el is felejtette, hogy hol van, inkább egy kocsmára emlékeztetett a terem, nem pedig egy múzeumra. Mindenki itta a sörét, dumálgatott, nagyon vicces volt. Na de ne rohanjunk még a végére, mert hátra van még jópár érdekesség. Az egyik ilyen a következő teremben rejlett, ahol ilyen vizuális teknikával tudtál szerepelni egy ilyen Heineken "filmben" és ráadásult egyből küldhetted utána e-mailben tovább. Természetesen én is csináltam egy fotót meg egy videót is a poén kedvéért :)

Megosztom veletek a hivatalos linkeket, azonban mivel 2 hónap múlva törlődnek, ezért lementettem mind a képet, mind a videót, nehogy elvesszenek:

• Kép
• Videó

A következő állomáson különböző üvegek, hordók voltak kiállítva, illetve az egész terem úgy volt megcsinálva, hogy jópofa fényképeket lehetett csinálni (pl mintha te csapolnád a sört stb).
A végén még mindenki kipehnhette a túra fáradalmait miközben Heineken-es filmeket vetítettek.
A végső állomás volt az, ahol elfogyaszthattuk a második sörünket, majd következett a shop, ahol a Heineken-es esernyőktől kezdve, zászlókon, pólókon, gatyákon, sörnyítókon, képeslapokon, különböző méretű és fajtájú korsókon, poharakon keresztül mindent lehetett kapni. Simán ott lehetett volna hagyni több száz €-t, és habár én azért annyit nem hagytam ott, de vettem pár apróságot. Köztük egy sörnyitót, illetve különféle képeslapokat, amiket máshol nem is lehet kapni.

Összességében nagyon összetett, változatos és érdekfeszítő volt és aki Amszterdamban jár, annak mindenképpen csak ajánlani tudom a Heineken Experience-t. 15€ egy ilyen színvonalú múzeumért egyáltalán nem sok, ennyit szerintem mindenki megengedhet magának, ha már elmegy ilyen messzire.
 

A Heineken Experience után bementem egy kicsit a központba nézelődni, majd amikor már kezdett lemenni a nap ellátogattam a Kínzások múzeumába. Ezek a középkori brutalitások szerintem egy olyan téma, ami sokaknak tetszik és érdekesnek találják valamilyen formában. Mivel engem sem hagy hidegen a dolog, ezért döntöttem úgy, hogy mindenképpen szeretnék ellátogatni ebbe a múzeumba. Meg kell mondjam, hogy egyáltalán nem bántam meg, nagyon érdekesnek találtam. A különféle tárgyak mellett volt nagyon sok kép, melyeken ábrázolták, hogy hogyan használták az egyes eszközöket. Mellesleg minden egyes kínzóeszköz mellé 6 féle nyelven volt írva 1-1 gondolat, amik elolvasása mégjobban hitelessé tette ezt az egészet. Maga a múzeum is egyfajta sötét középkor feelinget árasztott magából, recsegett a fapadló, ahogy lépkedtem rajta, kevés fény volt, éppen csak annyi, hogy látni lehessen, így aztán ezzel is növelték az összhatást. Egyértelmű, hogy ezt sem bántam meg, hogy ide eljöttem.

Miután itt végeztem, a nap már lement, és mire beértem abba a bizonyos negyedbe, addigra már az utcák piros fényekben pompáztak és kedves leányzók integettek az ablakokból :) Képeket nem igazán csináltam, mert azon a környéken nem díjazzák a fotózást, de azért az egyik kis hídról gyorsban csináltam pár képet, amik ugyan nem a legjobb minőségűek, de azért látszik rajta, aminek kell. Persze élőben azért egész más hatást nyújtott...

Olyan 20.00 körül szépen elindultam visszafelé a Central Station-hez, kivettem a csomagmegörzőből a táskámat, majd leültem kicsit megpihenni. Közben kivettem a táskámból mindent, amire a bulin szükségem lesz. Megkajáltam, majd visszatettem a megörzőbe a táskám és a metró felé vettem az irányt...

Ami innentől reggelig történt velem (Sound System Command) azt külön bejegyzésben ide kattintva elolvashatjátok!

Amikor reggel a bulinak már vége volt már bőven járt a metró, ugyanis ekkor már 7:30 körül járt az idő. Visszautaztam a Central Station-be, majd kivettem a táskám és megettem azt a szendvicset, amit ilyen vésztartaléknak direkt félreraktam. Kicsit pihentem, mert a lábaimat már nem nagyon éreztem, aztán erőt vettem magamon és elindultam egy végső városnézésre, hiszen még volt több mint 3 órám a busz indulásáig. Igazából nem volt konkrét célom, hogy merre menjek, így hát felszálltam egy villamosra, ami éppen bennt állt, majd néhány megálló után leszálltam. Egy szép téren találtam magam, ahonnan aztán tovább sétáltam csak úgy találomra valamelyik irányba. Ott aztán felszálltam egy másik villamosra, amivel megint csak utazgattam. Így zajlott ez körülbelül 10:00-ig, amikor is kitaláltam, hogy jó lenne még megnézni a NEMO-t, mert már kétszer voltam ugyan Amszterdamban, de mire a Nemo-hoz jutottam addigra már sötét volt. Most volt szerencsém így világosban is sétálgatni egyet a kikötőben, majd  onnan egészen visszasétáltam a Central Station-höz és addigra már csak durván fél óra volt hátra a busz indulásáig. Leültem egy lépcsőre és gyönyörködtem a látnivalókban és közben arra gondoltam, hogy ilyen rövid utazást soha többé nem szabad csinálni, mert nagyon kevés ez az idő itt. Majd megszakadt a szívem, amikor 11.45-kor jött a buszom és ott kellett hagynom ezt a fantasztikusan gyönyörű várost.
A hazaút nagyon gyorsan elrepült. Hazafelé Prágában kellett átszállnom, ami 15 órára volt Amszterdamtól. Ebből a 15-ből 14-et végigaludtam, úgyhogy pillanatok alatt ott találtam magam a cseh fővárosban. Itt aztán volt egy kellemetlen várakozás 04.45-től 06:00-ig, ugyanis annyit kellett várnom a buszra. Hivatalosan csak 06:30-kor indult tovább a másik busz, de hálisten már 06:00-kor beállt és fel lehetett szállni rá. Prágából még durván 8 órát utaztam, annak is több mint a felét sikerült végigaludnom, úgyhogy nagyon hamar beértünk Pestre. Népligetből aztán busszal indultam haza, de félútig kijött értem anya, és így már 14:15 körül otthon voltam.
Hát tömören így zajlott az én kis kiruccanásom Amszterdamba, ami habár rövid volt, de élményekkel teli, és nagyon örülök neki, hogy minden ilyen simán ment. Még az idő is kedvezett, hiszen káprázó napsütésben azért egész más volt várost nézni, mint mondjuk szakadó esőben. Ráadásul akkor még az In Qontrol-os plakátom is elázott volna :)

Csináltam jó pár száz képet is, amiket itt meg lehet tekinteni:

Üdvözlet emberek! Csak tudatni szeretném veletek, hogy élek és virulok, már kb másfél órája itthon vagyok, csak időbe telt mire rendbeszedtem magam, kajáltam stb. A hétvégi összefoglalómra még várnotok kell, mert nem akarom se összecsapni, se néhány sorban kifejteni az élményeimet, a jó munkához pedig idő kell :)

Annyit azért elöljáróban elárulhatok, hogy minden zökkenőmentes volt, remekül éreztem magam, a buli is hatalmas volt, úgyhpgy nincs okom panaszra. Illetve van, mert rohadtul fájnak a lábaim és olyan fáradt vagyok, hogy alig tudok gépelni is. Ezért az is lehet, hogy az élménybeszámolómra holnapig várnotok kell, mert lehet hogy inkább ledőlök most pihenni.

Legyetek jók, majd jelentkezem!

Még durván másfél óra. Ennyit kell még kibírnom az indulásig. Persze az idő már csigalassusággal telik és nem fog egyhamar elröppeni ez a 90 perc. Addig is gondoltam még írok egy búcsú bejegyzést a nagy utazás előtt.

Már összecsomagoltam, elpakoltam mindent amire szükségem lesz és  így egy hátizsáknyi cuccal várom, hogy meghódíthassam Amszterdamot.

Még így az utolsó pillanatokban is sikerült meglepetést okoznia a TTM-nek, hiszen bár célozták már rá, hogy jön Wishmaster következő lemeze, arra azért nem számítottam, hogy ilyen hamar be fog következni. A honlapjukon azt írják, hogy a boltokba csak április elején kerül, de nekik már van egy adaggal belőle. Hát remélem, hogy szombaton megpakolják majd vele a merchandise standot és bezsebelhetek belőle egy példánnyal én is.

The Wishmaster - Silence Surrounds Me

[T3RDM153]

A1. Silence surrounds me (feat. Promo)
B1. Gun in the club
B2. Can't stop me

Wishmaster ismét egy 3 számos lemezzel lep meg minket, és hasonlóan az előző vinyléhez ez is igazi csemegéket tartalmaz. Az A oldalon található számot már értékeltem, amikor a MOH albumon található számokról írtam értékelést.Az álláspontom azóta sem változott, hatalmas nagy számnak tartom a Silence Surrounds Me-t.

Míg az A oldali számon érezhető Promo keze munkája is, addig a B oldal tökéletesen egyedi "Wishmaster-es" lett. Mind a két szám nagyon különböző, míg a Gun In The Club kicsit vidámabbra, dallamosabbra sikerült, addig a Can't Stop Me inkább a durvább hardcore stílus felé hajlik. A B2 jóval darálósabbra sikerült, és eddig ehhez hasonlót nem hallottam még Wishmaster-től, de nekem nagyon bejön.

Összességében mind a három szám nagyon egyedi és különböző lett, abszolút nem lehet rámondani, hogy egykaptafára gyártja a zenéit. Csak így tovább! 

Megérte ilyen korán felkelnem, hiszen nem másra ébredtem, mint hogy máris felkerült a tegnap esti Studio 80-ban megrendezett "előbulin" készült live adás vágatlan verziója.

Jelenleg éppen azt a nagyon brutálisan jó settet hallgatom, melyet D-Passion-ék alkottak. Az biztos, hogy a közönség nem unatkozott és aki elment nem bánta meg. Főleg ilyen 2€-s belépőért, szinte nevetséges hogy ennyit elkérnek :D Mert az oké, hogy nálunk ilyen 500-600 Ft-os belépőnél már el szokott gondolkozni az ember, na de a hollandoknak 2€ az vicc. Na mindegy ezt csak úgy mellékesen jegyeztem meg... Mindenesetre megnyugodtam, hogy lesz mit hallgatnom a holnapi buszozás alatt :) 

Wishmaster és Promo is jó kis settet adott, mindketten raktak ismeretlen számokat a settekbe, Wishmaster sanszosan azokat, amik a Silence Sorrounds Me vinylre fognak hamarosan felkerülni, Promo pedig természetesen az új albumáról szemezgetett. Az Asian Drum Lesson-on ki vagyok, mekkora poén már :D Azt kötelező meghallgatnia mindenkinek!

Amúgy innen letölthetitek az egyes setteket, illetve megtekinthetitek a tracklisteket is:

• The Wishmaster          [tracklist]
• D-Passion & Alex B      [tracklist]
• Promo                        [tracklist] 

The Timetable

Blackbox
22:30 – 00:00    Alex B
00:00 – 01:00    Promo
01:00 – 02:00    Endymion
02:00 – 03:00    D-Passion
03:00 – 04:00    Tha Playah
04:00 – 05:00    Ruffneck & Promo
05:00 – 06:00    The Wishmaster
06:00 – 07:00    The Outside Agency

Topdeck
21:30 – 23:00    Husz
23:30 – 00:30    Void Settler
00:30 – 02:00    Ophidian
02:00 – 03:00    Rude Awakening
03:00 – 04:00    Matt Green
04:00 – 05:00    Deathmachine
05:00 – 06:00    Unexist

Már éppen alváshoz készülődtem, amikor megpillantottam a Q-Dance oldalán tündöklő új bejegyzést, amiben többek közt közzétették a szombati timetable-t is. Mondanom sem kell, hogy egyből kiment az álom a szememből és már gépeltem is a böngészőm címsorába a blog.hu-t, hogy írhassam ezt a bejegyzést.

Már amikor a lineup-ot nyilvánosságra hozták, akkor is nehéz volt hinnem a szememnek és most, így beosztva az egyes DJ-ket szinte képtelen vagyok felfogni amit látok. Valami leírhatatlan boldogságot érzek. Totálisan hihetetlen, hogy 3 nap múlva mit fogok átélni. Ilyen csodálatos lineup-pal még sosem találkoztam, az biztos, hogy már ezzel felül fogja múlni az eddigi partykat.

Tényleg nehezen találok szavakat, de megpróbálom azért amennyire lehet értelmesen leírni a timetable-el kapcsolatos feelingemet. Ami a 22.30-as Blackbox-os kezdést illeti engedjétek meg, hogy kezdésnek elmeséljek egy sztorit, mert így utólag mosolygásra késztet, ha eszembe jut a tavalyi Shadowbox. Emlékszem, amikor Zsanival bejutottunk a Heineken Music Hall-ba és elkezdtük felfedezni a helyet. Amikor betévedtünk a kisterembe (Topdeck), először azt hittem, hogy az lesz a fő aréna és belül teljesen összetörtem, hogy egy ekkora helyen fogunk bulizni. Aztán, amikor feljebb mentünk egy emeletet, akkor láttuk, hogy az egyik oldalon van pár hatalmas ajtó. Odamentünk, de csak nem sikerült kinyitni. Aztán egy 10 perc idegeskedés után kijött egy srác az ajtón és mi pedig gyorsan bementünk. És ez volt az a pillanat, amikor egy hatalmas szikla lezuhant a szívemről és olyan szinten megkönnyebbültem, hogy majdnem rosszul lettem. Ugyanis az ajtó mögött nem más fogadott minket mint a nagyterem, ahova éppen elkezdtek vagy 10 különböző irányból beáramlani az emberek. Utólag tűnt fel aztán, hogy csomó ajtó vezet a terembe mindkét emeletről, csak éppen van amelyik tükörnek van "álcázva", illetve van olyan is, ami ilyen "tiltott" részleg feelinget keltett. Gondolom ez így leírva nem nagy szám, de azért átélni egészen más volt, és ígérem most megörökítek mindent a tükörajtóktól az áthatolhatatlannak tűnő nagy fém kapukig mindent és majd utólag talán könnyebb lesz megérteni a naívságunkat azt illetőleg, hogy elsőre kicsinek tűnt a hely :)

Hamár a lineup-ról kezdtem el beszélni, akkor vissza is kanyarodnék a témához. A Blackbox-ban Alex B fog kezdeni, majd éjfélig övé lesz a DJ pult. Tökéletes döntés volt őt berakni elsőnek, hiszen ő tipikusan az az ember, aki iszonyatosan nagy skálán játsza a hardcore-t és tavaly is remekül megkezdték az estét T-Junction-nal. Éjfélkor aztán Promo-é lesz a főszerep, majd 1-kor a TTM-esek után jön egy kis dallamos Enzyme, amivel Endymion-ék tovább fogják fokozni az élményt. Utánuk következik az "én emberem", D-Passion. Kegyetlenül szétbassza majd a termet abban biztos vagyok, az ő settjét várom a legjobban és bele sem merek gondolni, amikor majd felteszi az Infection-t, a This Is The Day-t... Atyaég de csúnya világ lesz ott... Hú de kivagyok, már a gondolattól is kiráz a hideg. D-Passion után aztán ismét mainstyle fog következni, és ki lenne erre alkalmassabb, mint Playah, a maga remek stílusával és a csodás zenékkel, amiket mindig játszik. Playah után jön azt hiszem az a páros, akik valami igazán speciálisat fognak játszani. Promo és Ruffneck... Tavaly ugye Buzz Fuzz-zal tolt Promo egy oldschool settet és úgy néz ki, ismét valami különlegeset akarnak vinni az amúgy sem éppen unalmasnak mondható estébe. Utánuk következik Wishmaster, aki számomra kicsit olyan, mint Alex B: vegyes stílusú zenéket játszik, keveri a TTM-et a Traxtorm-mal és Enzyme-mal, és ennél jobbat nem is kívánhatna az ember így reggel 5-6-ig. Aztán 6-tól jönnek TOA-ék, akik romokba döntik az estét. Kevés esélyt látok rá, hogy másként lesz, erről nem is szeretnék inkább írni...

A kisteremmel kapcsolatban csak annyit mondanék, hogy r_AW settjét meghallgattam volna, de egybeesik D-Passion-nel, így kizárt, hogy átnézzek akár egy percre is.

Na most pedig megyek aludni, annál közelebb kerülök a busz indulásához és magához Hollandiához is.

2 nap

Már csak ennyit kell kibírnom. Nehéz és hosszú két nap lesz ez az már biztos...

Masters Of Hardcore - Design The Future Aftermovie

Személy szerint nagyon sok oldal hírlevelére fel vagyok iratkozva, hiszen így mindig frissen tarthatom az ismereteimet a különböző megjelenésekről, bulikról, infókról. A Third Movement már többször bizonyította, hogy megéri feliratkozva lenni náluk, mert a feliratkozottak elsőkézből tudhatnak meg olyan információkat, amiket a honlapon csak később tesznek közzé.

Pár nappal ezelőtt érkezett a márciusi hírlevél, melynek persze mi más lehetett volna a fő témája, mint a Sound System Command. Akik lemaradtak volna róla, azoknak felhívták a figyelmét az interjúkra, valamint arra a pre-partyra, ami most szerdán lesz tartva a Thunderdome Radio-ban. Ráadásul különlegessé teszik ezt az estét azzal, hogy korlátolt számban belépőket lehet igényelni a Studio 80-ba, ahol többek közt Promo, Unexist, D-Passion, The Wishmaster, Alex B és Husz garantálja mindenkinek a fantasztikus hangulatot és egyben előkészítik a szombati bulit. Fáj is a szívem, mert biztosan különleges élményt nyújthat egy ilyen jellegű kis "buli". Na de sebaj, a fő partyn ott leszek szombaton :)

A hírlevél másik témája természetesen Promo új albuma volt. Hivatalossá tették azt az infót is miszerint a lemezt először a szombati bulin lehet majd kapni, valamint megadtak egy Q-Dance-s linket is, ahol néhány szót ejt Promo az albumról. Itt jegyezném meg a hírlevél hasznosságát ismét, hiszen e nélkül simán elmentem volna emelett a cikk mellett. Ahogyan az interjúkkal tettem, ezt is átfordítottam angolra, akit érdekel itt elolvashatja. A cikkben volt 3 preview is az új számokról, amik közül a Fuck That Mashup-t és a Silence Sorrounds Me-t már ismerhetjük a legújabb MOH albumról. Azonban a My Future Destiny-ról eddig semmilyen preview-et nem hallhattunk. Hát most már van belőle egy 2 perces verzió, hallgassátok meg ;) 

Promo - My Future Destiny (Preview)

Nekem nagyon bejött a szám, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a hangzás alapján kicsit olyan mintha D-Passion keze is benne lenne. Nagyon különleges ez az "ének", amire a szám épül, teljesen szokatlan ez Promo-tól. Azonban a dallam, ami ráúszik, az valami kegyetlen jó és tökéletessé teszi ezt a számot!

Ha már a Quality Control-ról írok, akkor muszáj betennem egy jobb minőségű képet a borítóról, ami így még szörnyűbben fest mint kicsiben, pedig bíztam benne, hogy csak kicsiben nézett ki ilyen borzasztóul, de sajnos tévedtem...

Az utolsó újdonság a hírlevélben a következő vinyl megjelenésével volt kapcsolatban. Az infó szerint a 152. vinyl Promo és Wishmaster közös számát fogja többek között tartalmazni és ez lesz a névadó is. A többi számról egyenlőre nincsen hivatalos információ, azonban biztosan Promo új számai közül fog még rákerülni néhány. Ezenkívül hamarosan jön a Promo Type 010 is, amelyre a Quality Control-ról válogatta a számokat.

Mindig szeretek új dolgokat megtudni a kedvenc DJ-imről, producereimről akár interjú, akár más formában, ezért szeretnék mindenképp említést tenni Q-Dance tevékenységével kapcsolatban. Múltkor írtam D-Passion-ről, hogy meghívták a Fresh FM-be, ahol többek között adott interjút is. Ahogyan ott olvashattátok leírtam, hogy jó lenne elolvasni és kívánságom még aznap teljesült és fel is tették a Q-Dance oldalára. Az más kérdés, hogy  már akkor szerettem volna ezzel kapcsolatban írni, de sajnos nem volt időm.

Most viszont már bővebben tudok egy kicsit az interjú témában nyilatkozni, mivel azóta másik két producert (Ophidian, The Outside Agency) is "kifaggattak". Nem tudom, hogy tudjátok-e, de Promo maga is indított egy versenyt, melyben a lényeg az volt, hogy kérdéseket kellett küldeni neki e-mailben, ő pedig a 10 legérdekesebbre válaszolt.

Az interjúkat hollandul tették fel az oldalukra, de programmal átfordítottam angolra. Vannak benne fordítási hibák, de nagyjából érthetőek lettek, akit érdekel, az innen letöltheti, illetve megnézheti őket:

• D-Passion
• Promo
• Ophidian
• The Outside Agency

Nagyon sok érdekességet találtam személy szerint ezekben az interjúkban, ezek közül kiemelnék néhányat, amik igazán megérintették a szívemet :)

D-Passion nyilatkozata a Last Track Of The Night készítésével kapcsolatban például engem tökre meglepett. Sose gondoltam volna, hogy a szöveget egy Korn koncertfelvételről vette kölcsön. Ezenkívül Rik azt is elkottyintotta, hogy 2009 közepe felé kiadja első albumát, melyen új és régi számok egyaránt lesznek. Hmm... interesting...