2010-06-05 Armageddon XVI

1 hónap telt, szóval mondhatni kissé megkésve, de végül itt vagyok a beszámolóval...
Ez sem egy tipikus rápihenünk, rákészülünk, jól megszervezzük buli volt, viszont ezek ellenére (vagy pont ennek köszönhetően) iszonyat jóra sikerült.
Gondolom a dátumból sokak rájöttek, hogy az előtte lévő napon volt a Red Hell-es buli, amiről már szóltam előző bejegyzésemben. Gondolhatjátok, hogy egy ilyen buli után nem frissen és üdén indultunk neki Ausztriának... Na de ne rohanjunk előre az induláshoz, nézzünk egy kis előzményt.
A pénteki bulira úgy mentem le, hogy még az utasok névsora sem volt meg, de nem féltem tőle, hogy nehéz lesz valakit összeszednem útitársnak. Végül Attilio és Sheft barátom élt a lehetőséggel, habár az igazsághoz hozzátartozik, hogy Sheft-tel már előre le volt zsírozva őt nem a bulin "szedtem össze". Red Hell-ben 5 órakor volt lámpa (pontosabban hang) oltás és körülbelül 5:30kor távoztunk a helyszínről, 6-ra értünk haza (a királyi többes Sheft-et takarja aki nálam töltötte az éjszakát, vagyis nálam aludt napközben), délután 3-kor keltünk, gyors zuhanyzás, kaja, kávé, cigi aztán már ültünk is a kocsiba. Menetközben összeszedtük Zsanit és Attiliot, majd irányba álltunk Ausztria felé.
Maga az út rendben zajlott volt, habár azt nem állítanám, hogy zökkenőmentes volt... Szerencsére semmi komoly nem törént, csupán annyi, hogy a nagy partyzásban amit a kocsiban toltunk elfelejtettünk figyelni Andreára (=GPS) és ezért elfelejtettünk lehajtani az autópályáról a megfelelő helyen.
A következő kijárat tartogatta csak az igazi meglepetéseket! Olyan kihalt és lepukkant falvakon keresztül vezetett az utunk onnantól, amilyeneket eddig még sohasem láttam. Jellemzők: átlag életkor 60+, összes lakó száma nem haladja meg az 50-et, az út nem kátyús, hanem a kátyú utas, maximális tempó az autó életbenmaradása érdekében = 20km/h, az a 2 ember aki az utcán volt pedig úgy nézett ránk mintha eltévedt ufók lennénk (mondjuk miután a faluk neveinek a tábláit fotózgattuk állóhelyzetből ezen azért annyira nem is csodálkozom :D)... Mindenesetre mi jól elszórakoztunk ígyis, megmutattuk a falu lakóinak mi az a hárdkór :D
A kis kitérőnk miatt aztán éppenhogy odaértünk 21.30 előtt 5 perccel és rohantunk be, hogy még ingyen bejussunk, de akkor derült ki, hogy ma mindenkinek 7€ a beugró. Ez végülis nem volt a világ pénze, ráadásul ebből még 5€-t le is lehetett fogyasztani, szóval abszolút korrekt volt.
A buli felépítése ugyanolyan volt mint múltkor, kb éjfél-1-ig, nyálas hardstyle szólt, úgyhogy ezt az időt kihasználva sikerült megalapoznunk a hangulatot is addig, amíg Angerfist-ék ideje elérkezett. Hasonlóan az előző Armageddon-hoz, ők is egy fél órás Live-val kezdtek, majd utána volt még 1 órányi tiszta mixelés.
Nem tagadom, hogy nem éreztem magam remekül, de azért a Live-nak nem volt akkora hatása rám, mint amiket eddig tőlük láttam a holland Masters Of Hardcore bulikon. És NEM, ismétlem NEM azért nem volt szerintem akkora feeling mint Hollandiában, mert ez nem egy XXezer fős buli és nem egy stadion volt, hanem egyszerűen az egésznek az összeállítottsága nekem nem jött annyira át. Pontatlanok voltak a sample-zések, furák voltak a számok behúzásai stb. Azért élveztem, és nem csak én, hanem szerintem valamennyien akik ott voltak, úgyhogy szerintem csak az egyéni igényeimnek nem tudtak megfelelni a live-val... A set-ről viszont pont az ellenkezőjét tudom mondani. Nagyon kellemesen csalódtam most Angerfistben, mert nem azt hozta, amiket általában szokott, hanem abszolút vegyes zenéket játszottak és természetesen nagy pontossággal. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy majdnem dobtam egy hátast amikor felrakta D-Passion-től a This Is The Day-t, ami az egyik nagy kedvencem, ráadásul eléggé beteg is és nem illett bele túlságosan a settbe, de hát ennél nagyobb hibát soha ne kövessenek el :) Ami szerintem érdekesség, hogy játszottak még Meccano Twins-t, és felcsendült néhány régebbi Third Movement nóta is. Összességében tekintve a live-ot 10-ből 6-osra értékelném (sajnálom, Angerfistnél nálam magas a mérce :)), viszont a set az legalább egy 10-ből 8-ast kap nálam (7-es lenne D-Passion nélkül :D)
Angerfist után következett a híres-neves (Sheft szavaival élve) "análterrort játszó" Akira. Hú hát kissé nehézkes belekezdenem az értékelésbe, hiszen annyira nem áll hozzám közel a műfaj, a legtöbb bulin is megyek ki a teremből amikor ilyeneket hallok, na de mivel Ausztriában voltunk hát mégsem mentem ki a kocsiba aludni. És meg kell hogy mondjam, hogy nagyon jól tettem, hogy maradtam! Teljesen józanul olyan szinten élveztem a settet, hogy az valami félelmetes. Meg merem kockáztatni, hogy jobban esett, mint Angerfist-et hallgatni. Hű azért ezt elég fura volt, leírni, de tényleg így van. Azért mondjuk nagyban hozzátett a feelinghez, hogy végig Sheft-tel állatkodtunk és nem egymagamban kellett ugrálnom ezekre a brutálgyors ütemekre (All My Friend Are Deaaddd :D örök élmény! :). Nagy pozitívum még számomra, hogy Akira végig lemezjátszóról játszott. Művelt azért érdekes dolgokat, amik nem tudom, hogy csak nekem voltak szokatlanok, vagy ilyen speedcore-terror settbe beleférnek, de összességében jóféle zúzdát játszott és kellően lefárasztott mindenkit az este végére.

• Általam készített képek megtekinthetőek itt
• Általam készített képek letölthetőek itt
• Egyéb képek 1
• Egyéb képek 2

És végül következzen egy aftermovie egyenesen Angerfist-től:
Sasoljátok kire közelítenek rá 3:50-nél ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.