Félig meddig kipihenve a hétvége fáradalmait, úgy döntöttem kihasználom a kivételes szabadnapomat, amikor ráérek, és megírom a partyreoportomat a 10 éves Third Movement partysorozat első felvonásáról.

Megmondom frankón, hogy kicsit gondban vagyok, hogy hol is kezdjem, mert annyi minden jutott így hirtelen eszembe, úgyhogy előre is elnézést, ha majd kicsit ide-oda ugrálok az időben, esetleg néhol elvesztitek a fonalat :D Na mindegy, lesz ami lesz...

Szóval... Még tavaly a július közepei bécsi Hellrave-n elég jó viszonyba kerültem Fulvio-val (a.k.a. Wishmaster), és utána is sokat beszélgettem vele. Az egyik ilyen alkalommal felajánlotta, hogy ha ismét szeretnék Hollandiába menni bulizni, és olyan eventet választok, ahol ő is játszik, akkor szóljak neki előre és elintézi a free entryt. Aztán, mint derült égből a villámcsapás megjött a szokásos havi hírlevél a TTM-től valamikor november-december környékén, amiben sokkolták a népet, hogy egy egész éves többfelvonásos bulisorozattal szeretnék meglepni magukat, na meg persze a jó hardcore népet.

Első dolgom volt mérlegelni, hogy melyik buli hol lesz, milyen fellépőkkel (bár amikor megláttam hogy D-Passion, Promo, és Wishmaster mindegyiken ott lesz, a lineuipot igazából le is szartam :D). Mivel szinte az összes party-t valami kisebb, vagyis pontosabban "nem olyan népszerű" városba szervezték, ezért döntöttem a január 8-ai rotterdami buli mellett, ami ráadásul az első is volt a sorban, és nem mellesleg pont a névnapomra esett.

December közepén le is zsíroztam Fulvio-val, hogy akkor see ya on the 8th of January, aztán január 4-én, kedden, olvasom levelét, hogy valami gebasz van a hellyel és hogy el lesz halasztva a buli. Mondom ez remek, mert megvannak a buszjegyek, meg amúgy is, 4 nap múlva buli van meg hát mégiscsak rákészült már az ember. Írom neki, hogy oké én hiszek neked, de semmilyen oldalon (TTM, FB, Partyflock) nem tud senki semmit, mindenki tökre várja már meg stb... Kapom a választ: nyugi, bízzak benne, most beszélt Sebastiannal (a.k.a. Promo) és tuti, hogy nem lesz buli január 8-án, és hogy az esti MOH Radioban majd ezt jól be is mondják. Mondom fasza, let's listen to MOHRadio... Bekapcsolom olyan 9 körül és mit hallok, Rik (a.k.a. D-Passion) arról áradozik, hogy de fasza lesz majd pár nap múlva a rotterdami Factoryban játszani meg stb... Oké, semmi para, biztos neki még nem szólt Promo... 1 órával később: "let's make an interview with Promo"... Oké, na várjuk a csodát, mondj valami okosat... 40 perces interjú, mindenféle okossággal a TTM-mel kapcsolatban, tervek, sikerek stb, de buli halasztós infó nulla.

Hát ebben a bizonytalanságban mentem másnap is dolgozni, reggeltől estig és napközben meg nézegetve a weboldalakat hogy történjen valami csoda. És igen! Olyan este 8 körül, 2 nappal a buli előtt, 1 nappal az indulás előtt feltették az infót, hogy sorry no party this saturday. Másnap gyorsban buszjegymódosítás, majd 1 hónap várakozás...

No ennyit az előzményekről így tömören, most pedig térjünk át február 4-e, péntekre.

Egy hátizsáknyi sörrel és egy szatyornyi kajával délután 2kor ütköztünk az én drága Fecy barátommal Népligetben, ahonnan a buszunk indult. Könnyes búcsút véve édesanyukámtól megbontottuk első sörünket, majd beálltunk a check-in sorba, ahol  nagy nehézségek árán kiválasztottuk, hogy hova szeretnénk ülni, aztán persze, amikor felszálltuk we changed our mind és befoglaltuk az egész hátsó sort, mert hát mégiscsak szükségünk van 5 helyre, hogy kényelmesen tudjunk utazni...

Pontban 15:30kor kigördültünk a pályaudvarról és néhány doboz sör után már Bécsben is voltunk, ahonnan a papírforma szerint 20 perc várakozás után feltehettük volna a kis hátsónkat a Hollandiába tartó buszra. A kedves recepciós hölgynél, akinél szerettünk volna ismét check-inelni egy aprócska problémába ütköztünk: közli, hogy ő vágja, hogy itt kéne lennie a busznak, ami vinne minket tovább, de nem tudja elérni a sofőrt a megadott számon... Oké, no para, van még sör, meg cigi is, úgyhogy abban maradván, hogy majd szóljon ha tud valamit szépen elkezdtünk várakozni... Nem sokkal később szól, hogy van egy jó meg egy rossz híre... a jó, hogy elérte a sofőrt, a rossz, hogy a busz lerobbant az autópályán .D but don't worry an other bus will come from Ljubjana and it takes only 2 hours to be here... Na zsír, hát valahogy elütöttük az időt 9ig, amikor is jönnie kellett volna a busznak, aztán amikor még negyed 10-kor sem volt sehol, már a recepciósok is pánikolni kezdtek, hogy nem fognak hazaérni az osztrák barátok köztjükre, de mire ezt leírom, pont begördült a busz és mindenki fellélegezhetett. Nos itt most ugorjunk egy 10-12 órácskát, mert azt átaludtuk, illetve seggeléssel töltöttük habár nem olyan kényelmes pozícióban mint a BP-Bécs útvonalat...

Kb délelőtt 10 fele megriadtam, hogy jaj hol vagyunk, de Fecy mondta, hogy no para itt egy sör és relaxáljak.

--> kis kitérő: Annyit még a storyhoz, hogy a januárban vásárolt buszjegyunk Rotterdamba szólt volna, de ez a buli 100km-re Rotterdamtól, Nijmegenben került megrendezésre, így az volt a terv, hogy majd Rotterdamból átvonatozunk Nijmegenbe. Aztán közben realizáltuk, hogy onnan nem megy direktben vonat, hanem át kell szállni Utrechtben mindenképp <--- kitérő vége

A délelőtt azzal telt, hogy előbb megtervezzük, hogy akkor majd mi leszállunk Utrechtbe, ahol aztán találkozunk Fabrice barátunkkal, akit még a tavalyi Hellkick-Hellrave-ről ismerünk. Mire mindezt szépen átbeszéltünk arra a döntésre jutottunk, hogy menjünk el inkább Amszterdamig, mert Fabrice is ott lakik, meg amúgy is feelingesebb lenne, aztán majd lesz valami a vonattal... Gyors sms Fabrice-nak, ő adja a dolgot, úgyhogy see ya in the Burger King @ Amstelstation.

Így is történt, délután 3kor vidáman leugrottunk a buszról Amszterdamban, majd ütköztünk is Fabrice barátunkkal. Na innentől aztán csak úgy pörögtek az események, megpróbálom nagyjából időrendben tartani őket...

Okay, szóval ugye a buszunk az Amstelstion-nél tett le minket, így először be kellett metróznunk a Central-ig. Nagy élmény volt, csak néztünk mint a buta lemaradt országbeliek, hogy úúú itt ilyen chipkártyával kell közlekedni, és nem ilyen szép piros lyukasztóval kell a buszokon lyukasztani, és ha bliccelsz, akkor szopol, mert nem enged ki az ajtó! Mondjuk 2.60€-ért el is várom ezt a kényelmet... A tömegközlekedésnél csak az 0.50€-s WC-k voltak még királyak a pályaudvaron (meg úgy kb mindenhol), de esküszöm ittohn is inkább fizetnék 200ft-ot, hogy kellemes körülmények között szar^˘°><#ssak :D Ami biztos, hogy Fecyvel adtunk az élvezetnek elég sokszor, felváltva hívtuk meg egymást egy jó pisire :D (kellett nekünk annyit inni, neugass! :D)

Na jó fordítsuk komolyra a szót, mégiscsak anya is elolvassa ezt, aztán megint kapom az arcba h milyen csúnyán beszélek :D

Okay... szóval térjünk vissza oda hogy bemetróztunk a Centralba.. Ott ledobtuk a csomagjainkat, hogy kényelmesebb legyen a séta. Mentünk mindenfele, Fabrice megmutatta mi mindent érdemes látni, ha valaki Amszterdamba megy. Most nem annyira a szép házakra, a gizda csatornákra, a soksok boltra gondolok, hanem inkább a piroslámpásnegyednek arra a részére, ahova magamtól az életben nem találtam volna el :D Elvitt minket valami kurvaszűk utcán át valami elit bordélyházba ahol potom 50€-ért 15 perc örömöt vásárolhatsz magadnak. Volt ott mindenféle nép, fekete, kínai, dagadt, kismellű, na meg 1-2 fullos picsa is akadt azért :D (gondolom ahol éppen be volt húzva a függöny ott vannak az igazi ínyencségek :D) Megbeszéltük Fecyvel, hogy ha majd kiélt, gazdag, vén faszok leszünk akkor befizettjük magunkat pár órácskára :D

Na de ne legyek már tipikus buta turista, aki csak a szex meg a fű miatt utazik Amszterdamba, hiszen mindkettőt megkaphatom itthon is, habár részemről elég nekem az egyik is (átjössz ma cica? :D)

Viccet félretéve, tényleg kurva szép város Amszterdam, már negyedszerre voltam kint, de egyszerűen sosem tudom megunni, és sose lehet eleget látni belőle... Egyszer muszáj lesz legalább egy hétre kimenni, akkor már talán mondhatom azt, hogy láttam eleget...

A sétánk után, beültünk pár sörre, egy feelinges kis kocsmába, majd olyan este 7 óra körül visszamentünk a Centralba, összeszedni a csomagjainkat, majd a metróra szállva érzékeny búcsút vettünk Fabrice-től, mi pedig a Bijmer ArenA felé vettük az irányt, ahova meg is érkeztünk 19:30-kor. Még volt negyed óránk az indulásig, ami pont elég volt arra, hogy elintézzem, hogy olcsóbban tudjunk utazni a vonaton. (A hollandoknál úgy működik, hogy akinek van ilyen diák kártyája, az magával vihet még 4 embert és akkor mindannyian olcsóbban utazhatnak, azok is akiknek nincs semmiféle kedvezményük... Így történt, hogy egy rövid barátságot kötöttünk két csajszival, akik készségesen leigazolták a kallernak, hogy velük utazunk :)

Nem sokkal 9 után szálltunk le Nijmegen-ben a vonatról, ahol először átcsoportosítottuk a cuccainkat (mindent a nagy táskába, a sört meg a hátizsákba :D), aztán bepakoltunk a csomagmegörzőbe, és fél 10-kor már útban voltunk a helyszín felé. Viszonylag könnyen megtaláltuk, már 10kor ott voltunk, úgyhogy még volt 1 óránk kapunyitásig... Ez idő alatt összeismerkedtünk két olasz gabber sráccal, akikkel dumáltunk egy jót, szóval sikerült elütnünk az időt.

23.00-kor felcsendültek az első dallamok, melyekről Sequence és Ominous gondoskodott. Az ajtók is kinyíltak, mi pedig elsőként léptünk be rajta, majd a guestlisten megmutatva a nevünket, már engedtek is be minket. Először körbenéztünk, majd begyűjtve egy rakat flyert a ruhatár felé vettük az irányt. Itt ért minket az első meglepetés, ugyanis ingyenes volt. Ilyet se nagyon tapasztaltam még külföldön...

Egyébként maga a hely nagyon feelinges volt, kicsit ilyen lehasznált gyárépülethez tudnám hasonlítani, minden tele volt firkálva, tiszta underground helyszín volt. Nem volt valami túl nagy, legalábbis, a stadionokhoz viszonytva, inkább ilyen Diesel jellegű volt. Ettől aztán sokkal barátságosabbnak és személyesebbnek is hatott. Ezt az érzést fokozta, hogy szerintem 500 főnél nem nagyon voltunk többen, így végre megértem az első olyan holland bulimat, ahol nem úgy kell táncolni, hogy másodpercenként jönnek-mennek az emberek és heringparty van. Nagyon kellemesen el lehetett férni egész este a legelső sorokban, és az itthoni bulikhoz hasonlóan végre nem volt méteres kordon és securitys emberek tömkelege, hanem simán be lehetett látni/férkőzni a pultba.

Az első órában nagyon sok régi TTM tracket lehetett hallani, szóltak régi Catscan-ek (Finishing Profiles, Enemy On The Run...),  Promo-k (My Claim To Fame, Phreak Ya Speaka...), ezenkívül felcsendült pl a My Empty Bottle vagy a What's Up With Life, hogy csak egy párat említsek. Remek kezdése volt ez az éjszakának, jó volt bemelegítésnek a lassabb tempó. Ahogy a settjük végéhez közeledtek befutott Fulvio is, akivel egyből elkezdtünk dumálni, majd menetközben bemutatott a barátnőjének is. Vele a későbbiekben jót beszélgettem (mondta, hogy nem nagyon rajong a hardcore-ért, de mindenhova elkíséri Fulvio-t, mert szereti nézni amit csinál :)), miközben éppen kifújtam magam két szám között, ugyanis 00:30-tól Wishmaster állt a lejátszók mögé és innentől nem nagyon volt megállás... Kellemes csalódás volt a settje, nem rakott sok dallamosat, inkább a zúzásra ment rá. Rakta az új számait is (amik egyébként nagyon ütősre sikerültek), gondolok most elsősorban a Brain Damage-re, illetve a Revolution-re. TTM-en kívül rakott 1-2 Enzyme-ot, néhány Amnesys-t, meg még pár Traxtormot (Criminal, United By Hardness Meccano Remix).

Wishmaster settje után, 2:00-kor D-Passion-n volt a sor, hogy megmozgassa az embereket. Mindig mosolygással tölt el, hogy itthon mennyire nem szimpatizálnak vele és ha 1-1 bulin felrakok tőle egy-egy számot, akkor azt szinte nem is ismerik, pedig kint meg vannak őrülve érte az emberek. És most ezt már a harmadik olyan buli után nyilatkozom, ahol ő is játszott... Mindig akkora ováció fogadja, és az emberek egyszerűen megőrülnek a settjei alatt... Most is hozta a formáját, 90%-ban saját számokat játszott, hihetlen pontossággal és remek sorrendben, kitűnő keveréssel... Nem sorolnék most fel számcímeket, de volt itt minden amit valaha alkotott, régi vagy új... Egyszerűen egy orgazmus volt a settje, kegyetlenül lefárasztott :)

Miután fél 4-kor odaengedte Promo-t már jött is le a pult mögül, aztán végre életemben először sikerül beszélgetnem vele! Abszolút pozitív volt, nagyon sokminden szóba került, és ő készségesen mesélt és válaszolgatott. Így történt, hogy Promo settjének első fél órájáról teljesen lemaradtam, de a jelen körülmények között ezt egy cseppet sem bánom :)

Promo settjéről elég nehezen tudok nyilatkozni, mert kicsit vegyes érzelmekkel álló előtte... Megint sugárzott belőle kicsit az a "megtervezetlenség", ami már egy ideje jelen van nála, hogy kb gondolkodás nélkül rak fel random számokat. Ami önmagában nem is lenne annyira nagy gond, csak az a baj, hogy annyira a változatosságra törekszik, hogy mindenfajta stílusú, basszusú, dallamú zenét minden további nélkül rárak egy ahhoz nem illőhöz. És általában mindig az lett a vége, hogy egy mozdulattal lehúzta az egyiket és nesztek hadd szóljon az új! Lényegében nem volt akkora nagy gond, de azért ilyenkor mindig eszembe jutnak azok a régi, csodás mixei, amik egyszerűen kifogástalanok voltak...

No, mindegy is, ez úgysem rontott egy cseppet sem az este hangulatán, vagy az én hangulatomon... Jah egyébként tök vicces volt, hogy miközben Promo játszott ott volt mögötte a vége felé D-Passion, Sequence és Ominous is, akik folyamatosan kaptak valami dedikálnivalót, és tetszett, hogy látszott rajtuk, hogy kimondottan élvezik a szitut és nem csak muszájból csinálják, hiszen akár el is tűnhettek volna a backstageben...

Az estét a nagyteremben Stormtrooper zárta, aki valami iszonyat elmebetegséget hozott az este zárásaképp. Én főként oldalról szemléltem a népet addigra már, de láthatóan ő érte is meg voltak veszve az emberek, úgyhogy nagy sikere volt.

A buli hivatalosan 6-ig tartott, mi 15 perccel zárás előtt már kivettük a cuccainkat a ruhatárból, úgyhogy még éppen sikerült elkerülni a tömeget... Visszaballagtunk a Nijmegen-i vasútállomáshoz, aminek a várjóba csak egy negyed órás várakozás után tudtunk csak bejutni, mert még nem volt nyitva mire mi odaértünk. Elvoltunk addig a sok részeg gabberral, akik hozzánk hasonlóan szenvedtek a fáradságtól :)

A vonatunk nem sokkal 7 után indult, és nagy nehezen még jegyet is sikerült venni. Azért írom, hogy nagy nehezen, mert annak ellenére, hogy mennyire áradoztam a technika fejlettségéről, azért náluk is vannak erős hiányosságok: nem lehet se bankkártyával, se papírpénzzel jegyet venni a gépekből! Az volt a szerencsénk, hogy egy srác felajánlotta a segítségét, hogy megveszi nekünk chipkártyával, mi meg odaadjuk neki készpénzben (nálunk ki segített volna egy idegennek amúgy ilyen helyzetben?...)

Visszavonatoztunk Amszterdamba, habár kicsit kényelmetlen volt, hogy kurvafáradtan még át kellett szállnunk Utrechtben (még jó hogy Feecy nem aludt be :D). A pályaudvarra visszaérvén ismét leraktuk a csomagjainkat, majd sétáltunk még egyet a fővárosban. Szerencsére az időre nem lehetett panasz, egész hétvégén jó idő volt, nem volt nagyon hideg se, habár éjszaka fújt azért a szél (legalábbis a szanaszét heverő biciklikből erre lehetett következtetni). Hazaindulás előtt még kajáltunk egyet, majd 14:00 előtt nem sokkal már ismét az Amstelstation-nél voltunk, ahova hamar be is futott a buszunk.

A hazaút elég gyorsan eltelt, a 23-ból 21 órát végigaludtam, úgyhogy egész hamar hazaértünk... Habár azért a nyakam meg a hátam igencsak megérezte ezt a "kis" utazást. Hétfőn, reggel fél 8kor szálltunk át Bécsben, de hálisten már ott várt minket a busz, így csak átültünk egyikről a másikra és már jöttünk is tovább, majd délelőtt fél 12-kor  frissen és üdén szálltunk le Népligetben...

Végezetül itt vannak a képek, illetve a hivatalos aftermovie:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.