Na már haza is értem melóból, de mint az többnyire lenni szokás, amint közel kerültem az ágyhoz, ki is ment az álom a szememből. A nap is lassan felkel, lehet, hogy kár is lefeküdni? No persze inkább a lábfájásom múlna el, de attól félek ahhoz még pihennem kell egy keveset.

Asszem pályafutásom eddigi legkeményebb rendezvénye volt ez.
Ennek több oka is van. Ugyan voltam már hasonló 800 fős ültetett-álló fogadáson, de ez most más volt. A nehézséget több tényező is együttesen is befolyásolta:

1. A pontosan 772 fős vendégsereg egytől-egyig német, illetve francia jólmenő utazási iroda tulajdonosai/vezérigazgatói és más elit rangú tagjai voltak.
2. Ebből következik hogy magyarul egyik se vakerált. Ez eddig oké. Na most én nem beszélek németül. De hát sebaj, mert az angollal jól elboldogulok, gondoltam bevetek minden tőlem telhetőt. Hát nem arattam sikert: Ezek a magas rangú túlképzett barmok nem értik se a "water", se az "orange juice", se az "apple juice" szót, így már az aperitif kínálásánal problémák adódtak...
3. BUNKÓK. kb ennyire tartom őket néhány megmozdulás alapján: nekem jön, kishíján fellök tálcástul-mindenestül, aztán várnám a bocsánatot vagy valamit, erre mit kapok???!! Elmondom: rámnéz a buta fejével és a tekintetéből kiolvasom, hogy mekkora egy tapló vagyok, hogy nem kerültem ki. hát BAZDMEG ANYÁD mondom neki és bár biztos nem értette a jelentését, azért a hangsúlyomból kikövetkeztethette, hogy nem bocsánatot kértem...
4. Az összes elit majom arra nem képes, hogy a kezembe adja a poharát, koszos tányérját, hanem elvárja, hogy miközben a tálcát kitartom balra, még be is nyúljak egy jó fél méterre. Ez még oké. Ez a dolgom, nem is várhatom el, hogy segítsen. DE HOGY AKADÁLYOZ!! A bunkó parasztja direkt beül úgy, amikor látja, hogy jövök, hogy még csak véletlenül se férjek hozzá, ha meg mégis megpróbálok valami akrobatikus mutatvánnyal felérő mozdulattal kihalászni a tányérját kb felháborodik, hogy miért nyúlkálok és zavarom a beszélgetésében. De ha meg nem viszem el, akkor meg azért sír a pofájuk...
5. Mindennek a tetejébe ahhoz képest, hogy 23.00-ra ott voltak a buszok értük, ennek ellenére még 23.40-kor is voltak benn és kb el kellett zavarnunk őket. Az persze egy cseppet se zavarta őket, hogy lekésik a gépüket meg hasonlók. Végülis miből áll venni egy másik járatra csak úgy hirtelenjében egy jegyet?

Na nem szaporítom tovább a szót, így is épp eléggé felhúztam magam.  Egy biztos, nálam most egy életre leírták magukat a németek és franciák elit csapatai...

Csak hogy happy end-del zárjam a postot, azért azt is leírom, hogy volt haszna is ennek az estének: megismerkedtem néhány igazán jófej sráccal akikkel elég jól összehaverkodtunk :)

Na megyek aludni mert kurvára fáj a lábam ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ brühühü :'(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.