Na úgy döntöttem, hogy nem kertelek, hanem rögtön belevágok a mondandómba... Szóval  a "rá nem érési történetem" úgy kezdődött, hogy belevágtam ugye a Brókernetes tanfolyamba, amit már említettem néhányszor. Az első állomása és tulajdonképpeni kezdőlökése a (még nem létező) karrieremnek a március 28-án megtartott szakszeminárium volt. Ez a Novotel hotelban került megrendezésre. Egy egész napos program keretében különböző előadók megismertették velünk a munkájukat, céljaikat valamint felvilágosítottak arról is, hogy mibe is kezdtünk bele és, hogy miért is vagyunk mi ott tulajdonképpen. Személy szerint meglehetősen hasznos volt ez a szeminárium a képzés megkezdése előtt, hiszen egyfajta kedvcsináló is volt ez valójában, és nálam elérték a céljukat: meghozták a kedvemet, ahhoz, hogy szerencsét próbáljak náluk.

A rá következő héten aztán igencsak le volt terhelve az agyam. Hétfőn ugyanis suli után találkoztam konzulensemmel, akivel átrágtuk az eddig elkészült részét a szakdogámnak és kijavítgattuk a hibákat, adott még ötleteket, meg átalakítgattuk úgy az egészet arra a formára, ahogyan a végleges fog kinézni.

Szerdától szombatig aztán a Brókernetesek nyomták belénk a tananyagot reggel 9-től, délután 5-ig. Mondanom se kell, hogy miután hazaértem az egyes estéken nem sok agykapacitásom maradt arra, hogy blogozzak, épp csak annyi erő volt még bennem, hogy egy zuhanyzás és kajálás után még egy kicsit nyomkodtam a gépet, majd be is aludtam. Szerencsére az előadó (Bach György úr) nagyon képben van azt illetőleg, amit beszél és nagyon jó előadásmódja van, így azt nem lehet mondani, hogy ilyen "száraz szart" kellett volna hallgatnunk egész nap, mert az kibírhatatlan lett volna. Tipikusan az az ember, aki megtanítja ugyan a kötelező tananyagot, de mellette folyamatosan sztorizgat, poénkodik, a jó válaszokért csokit osztogat, szóval tényleg nagy forma!

Szombaton (ápr. 4), az utolsó előadás valamivel rövidebb ideig tartott, így aztán kicsit rendbe tudtam szedni magam, mielőtt átjött volna Geri barátom. Vele aztán hajnalig iszogattunk, dumálgattunk, majd mivel nálam aludt, még vasárnap kora délutánig elvoltunk, utána aztán meg elkezdtem kicsit koncentrálni a sulira is. Többek közt megpróbáltam összeszedni az anyagot, amit egész héten vettek, mivel ugye én a Brókernetnél koptattam a padot.

Ezután a következő hetem elég adrenalindúsnak és stresszesnek indult, ugyanis a sokminden közben amik történtek teljesen lekéstem a szaknyelvizsgára való jelentkezésnek az időpontját, ami történetesen március 12 volt. Mivel a dátum akkor már április 6-a volt igencsak úgy nézett ki, hogy csúnyán elbasztam, és 1 évet el fogok bukni, hiszen záróvizsgára csak azok jelentkezhetnek, akik teljesítették a 4 félév tantárgyait, megírták a szakdolgozatukat, letették a szaknyelvvizsgát. Ebből tisztán látszik, hogy ha én balfasz nem jelentkeztem, akkor nehezen fog sikerülni, és legközelebb csak tavasszal vizsgázhatnék újra. Ez ugye "csak" fél év csúszást jelentene, azonban tovább szeretnék tanulni, ahova jelentkeztem az pedig csak szeptembertől indul... Persze a pénzt a felvételire már befizettük, úgyhogy azt is elbuktam volna, hiszen enélkül a 30 pont nélkül eléggé esélytelen lennék. El tudjátok képzelni, hogy volt pár álmatlan éjszakám ezzel a tudattal. Aztán erőt vettem magamon és durván egy hetes késéssel aztán beavattam anyáékat a dolokba, aki aztán nem nyugodott bele ebbe, hogy elbasszak egy évet az életemből azt mondt, hogy menjek be a nyelvvizsgaközpontba és ha kell térden állva könyörögjek, hogy így majdnem egy hónappal a határidő után hadd jelentkezhessek valami módon a mostani nyelvvizsgára. Nem sok reménnyel ugyan, de aztán hétfőn ellátogattam a Markó utcába, ahol aztán előadtam a sztorimat, majd pár percet várakoztattak és közölték, hogy 3000 Ft különeljárási díjért beférek még a csoportba :D Hát valami iszonyat nagy szikla gördült le a szívemről, miután átadták a jelentkezési lapot és a csekket. A legnagyobb poén az volt, amikor szomorúan közülték velem, hogy sajnos nem tudom letenni vidéken, hanem csakis Budapesten. Hát nagyon kibasztak velem :D

Kedden aztán ismét Brókernetes képzés volt, amin a vizsgára gyúrtunk rá egy kicsit, ismételgettünk, feladatokat oldottunk meg stb.

Szerdán aztán már fel is adta mama a pénzt a nyelvvizsgára, én pedig rohantam be leadni a lapot, amit megköszöntek, majd nem kicsit jó kedvvel hagytam el az épületet. Este így aztán már maximum jó kedvvel mentem Enikő születésnapjára, ahol aztán végre ki tudtam engedni a fáradt gőzt. Mellesleg az ott képült képek ide kattintva letölthetőek.

Csütörtöktől aztán lehetett készülődni, meg szervezgetni a dunaújvárosi garázs bulit, amiről majd külön bejegyzsésben fogok bővebben írni.

Pénteken suli után mentem vezetni és megtudtam a forgalmi vizsgadátumot is, ami e hét csütörtökre esik, úgyhogy lehet majd szurkolni! Szerdán még lesz egy utolsó óra, aztán jöhet, aminek jönnie kell. Este aztán még átjöttek Ábelék + Csabi, aztán velük dumálgattam egy jót.

Nos nagyjából röviden és tömören azt hiszem, hogy ezek voltak a lényegesebb események amik így március végén, április első felében történtek velem. Azonban ezzel még koránt sem értek véget a túlzsúvolt hetek, ugyanis jövő héten szakdolgozat leadási határidő van, ezenkívűl még kell írnom 2-3 oldal kiegészítést a szakmai beszámolómhoz, amit nem fogadtak el, mert hiányoltak belőle valamit... Ráadásul 23-án Brókernet vizsga, valamint ugye ezen a héten még a jogsi is terhel. Aztán mire fellélegezhetnék, május 7-én megyek angol ismétlő érettségire, 8-án, vagy 9-én pedig szaknyeli angol írásbelire. Május 11-étől pedig kezdődik vizsgaidőszak, majd jönnek a szóbeli angol vizsgák és ugye a záróvizsga. Szóval június közepéig igencsak van még tennivalóm és akadályok, amiket nem ártana sikeresen venni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.