Nos akkor folytatom onnan, ahol az előző bejegyzésben tartottam. Olyan 20.45 körül felszálltam az 54-es metróra a Central Station-nél és mentem vele egészen a Bijlmer Arena megállóig. Az út nem volt zökkenőmentes, mert hát mikor máskor robbanjon le a metró, mint amikor én is rajta ülök :D Már az utazás eleje óta voltak baljós jelek: többször elment az áram és alig tudtunk tovább indulni 1-1 megállóból. Aztán végül egy megálllóval az Arena előtt végleg bedöglött és le lettünk szállítva. Egy 10 percig szenvedett a sofőr, majd nagy nehezen ki tudott zötyögni a megállóból és így jöhetett a következő járat. Azzal aztán már minden probléma nélkül megtettük azt a maradék 1 megállót :)
 

Pár perccel 21.00 után már ott voltam a Heineken Music Hall-nál. 15-20 perc várakozás után aztán megnyíltak a kapuk, én pedig benne voltam az első 10 emberben akik beléptek az épületbe. Nagyon fura volt ilyen kihaltnak látni, hiszen amikor bementem, akkor még csak néhány eladó ácsorgott a pultok mögött. Mivel a Blackbox csak 22.30-kor nyílt meg addig volt még 1 órám. Első utam a merchandise standhoz vezetett, ahol nagy meglepetésemre most nem árultak egy darab lemezt se (egyedül a Quality Control-t lehetett kapni). A ruha választék és felettébb gyenge volt, de az egész merchandise stand kihalt volt tulajdonképpen. Ez számomra igen meglepő volt, hiszen eddig minden bulin olyan választékot vonultattak fel, hogy nem győzött az ember válogatni. Annyiból  mondjuk nem bánom, hogy így történt mert legalább megspóroltam egy csomó pénzt. Viszont legalább T-Virusnak meg tudtam venni a szemüveget, ami kellett neki.A második meglepetés akkor ért, amikor a ruhatárba mentem és közölték, hogy free. Na erre se volt még példa... Miután leadtam a kabátom váltottam be pénzt zsetonra és vettem is kapásból egy söröcskét nehogy kiszáradjak :)
Körülbelül 22.10-től már ott támasztottam a falat a Blackbox-ba vezető egyik ajtó mellett. Néhány perc után a srác aki irányítgatta a beáramló tömeget a ruhatárak felé odajött hozzám és összespanoltunk, úgyhogy legalább addig sem unatkoztam. Amikor 22.30-kor megnyíltak az ajtók az elsők között léptem be az arénába. Tök üres volt az egész terem, olyan furcsán hatott, főleg, hogy tudtam, hogy egy 20-30perc múlva már mozdulni se lehet majd.

Mielőtt belevágok az egyes DJ-k értékelésébe csak annyit szeretnék mondani, hogy feltöltöttem Youtube-ra majdnem 30 videót az estéről, szépen megvágdostam őket, a hangokat feljavítgattam a nagyon élvezhetőség kedvvért. Mivel nem akarok beszúrni ide 30 videót egymás alá, ezért adok egy linket, ahol aki akarja az megtalálhatja és megnézheti őket.

KATTINTS IDE A VIDEÓKHOZ!

Az este első fellépője Alex B volt. Egy bulin elsőnek és utolsónak lenni nem éppen a legkellemesebb, de hát van akinek azt is be kell vállalnia. Amikor anno megtudtam a lineup-ot inkább Wishmaster-re, vagy TOA-ra tippeltem volna kezdésnek, de hát nem így történt. Mindenesetre Alex jól vette az akadályt és ahhoz képest, hogy első DJ volt kb 23.00 után már tele is volt a terem és sokan (köztük én is) már elkezdték a tombolást. Lassabb, régi zenékkel indított, játszott régi Catscan számokat, Miro-tól a Shining-ot, Dana - Masterlike-t, majd Mad-E-Fact - Hustle után már keverte is az I Declare War-t és ezzel egy csapásra beindította az embereket. Utána persze már csak keményebb zenéket tolt és a Bij Gebrek Aan Beter-nél már egy emberként ordította a tömeg, hogy STOEPHOER! Alapvetően nagyon élveztem a settet, mert jó számokat játszott, kevés keverési hibával. Sajnálom viszont, hogy Alex nem ilyen "közönségéltető" típus, végig csak állt a pultban és játszott, ritkán kommunikált a tömeggel, pedig azért néha nagyon fel tudta volna dobni a hangulatot. A végén viszont kurva unszimpatikus dolog volt tőle, hogy feltette a De Spelregels-t, majd kb amíg végig ment a szám háttal állt és beszélgetett valakivel. Persze az is lehet, hogy kapta az instrukciókat, mivel ugye utána "indult be az este" Promo settjével. Ezt a "tettét" leszámítva azonban összességében meg voltam elégedve vele és a settjével.

Pontban éjfélkor aztán elköszöntünk Alex B-től és sötétség borult az egész arénára. Néhány másodperc múlva aztán megtörtént, amire több ezer ember várt: Jött az első intró és Promo megnyitotta a settjét a My Future Destiny-vel. Még a hideg is kirázott, annyira isteni volt a szöveg amit kitaláltak ehhez a Sound System-es dologhoz, ez "Table has been turned" mottó pedig nekem nagyon bejön. Amikor először olvastam ezt a szlogent, akkor nem igazán értettem, hogy mire céloznak vele és, hogy mi értelme van, de így most már máshogy élem meg ezt. Nagyon jól eltalálták ezt a kis mottót, hiszen ugye ez így egyben utal a lemezjátszókra is (turntable), amik jelképezik a zenét, a bulit, és lemezjátszók nélkül  nem lehetne megszólaltatni a hangrendszert. Másrészről azért szeretem, hogy minden egyes hardcore bulinak adnak valami külön jellzőt, szlogent, mottót, mert ezzel is egyedivé tudják az adott partyt varázsolni, ráadásul mindenkire másfajta hatással vannak ezek és mindenki máshogy éli meg, mást jelent nekik. Egyet sajnálok ezekkel a Q-Dance Presents: Promo bulikkal kapcsolatban, hogy a három közül egyiknek sem volt saját himnusza. Mondjuk engem a My Future Destiny az örökké erre a bulira fog emlékeztetni. Leírhatatlan élmény volt átélni, ahogyan a fergeteges intró után ezzel a számmal indított Promo és aztán jött a lyrics: "I'm here, to change the future!". És bumm! már indult is a party. De elmesélhtetlen ez így, ezek azok a dolgok, amiket át kell élni és hiába vettem fel videóra, azt megnézve nem lehet ugyanazt a feelinget érezni, hiszen nem tudjátok magatokat odaképzelni. Na nem ragozom tovább ezt a témát, mesélnék akkor egy kicsit magáról a settről. Nagy meglepetést senkinek nem fogok szerintem okozni, ha elmesélem, hogy csak saját számokat rakott. Elsősorban a régebbiek közül (Brother Of Conflict, My Claim To Fame, Voice Of A Rebel, That Ain't Real, Among The Best, Devastation Of Thought stb), de természetesen feltett az új albumáról is néhányat (My Beating Drum, Rising Out Of The Dark, This Is How We Rock, Your Love Is Gone stb). Egyet nem értek Promo-nál, de azt nagyon. Számtalanszorbizonyította már (Sensation 2004, Defqon 1 2006 stb), hogy remekül tud mixelni, azonban ez elmúlt 1 évben kb arról szólnak a settjei, hogy egyik számból egy mozdulattal áthúzza a másikat. Ezáltal teljességgel kihagyva azt az élményt, amikor egy szám percekig úszik rá a másikra. Hiába rakja fel a legjobb számait, ha nem keveri meg őket az csak 50% élményt tud nyújtani. Mert ha olyan lenne mint Catscan, hogy tényleg nem tud mixelni, akkor megérteném, de hát így? Pedig biztos meg van rá a jó oka, hogy miért csinálja. Én csak arra tudok gondolni, hogy az idő szűkében minél több számot szeretne felpakolni és ezért "nem ér rá" keverni. Mindenesetre azért kíváncsi lennék, hogy miért csinálja ezt, más épeszű indok nem igazán jut eszembe... Azért természetesen így is meg voltam elégedve Promo bácsival, és persze az is lehet, hogy ez a fajta mixelési stílus csak engem zavar és csak én reagálom túl. Mázlim volt, hogy a legelső sorból élveztem a settet, ugyanis miközben Promo settje a végéhez közeledett Endymion-ék már a színpad mögött készülődtek. Az egyik pillanatban, amikor Bas felém nézett elkezdtem neki integetni és mutogattam a fényképezőmre. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mit szeretnék, ő pedig egyből odajött, így megszülethetett közös képem Endymion egyik tagjával! Nagyon büszke voltam és vagyok is magamra, hogy sikerült egy ilyen nem mindennapi fotót összehoznom az egyik legnagyobb hardcore DJ-vel. Endymion-ék megint hozták a formájukat, akkora showt csináltak, hogy az valami elképesztő volt. Nem is készítettem egy videót sem, egyszerűen nem volt rá időm, muszáj volt végigtombolnom minden egyes másodpercét a settjüknek. Az ismert slágerek (How Long, Pass The Bottles, Vengeance, Let's Get It On, Payback, Act Of God stb) mellett játszottak jó néhány új számot is, melyek közül kettő biztosan Meagashira-val közös számuk, ugyanis célozták rá a bulin. Az biztos, hogy egy felejthetetlen órát sikerült okozniuk, és nagyon remélem, hogy hamarosan felkerül majd a netre is és újra felidézhetem azt az estét. Miközben láttam, hogy az idő közelít a hajnali 2-höz, azt gondoltam, hogy ha Endymion-nal szerencsém volt, akkor akár D-Passion-nel is megtörténhetne ugyanez. És amikor kihúzodtam a szélre, akkor láttam bizony, hogy Rik ott lapozgatja a lemezeit a háttérben. Beletelt jó néhány percre mire felémfordította a tekintetét. Azonnal elkezdtem neki csápolni és integetni, hogy jöjön ide. Az én hívómozdulatomra ő is egy mozdulattal reagált. Mutatta, hogy mennie kell fel a színpadra. Erre én összetettem a két kezem és könyörögtem neki a szemeimmel, hogy jöjjön gyorsan. Megfordult, odaszólt MC Apster-nek, majd odafutott hozzám, így megszülethetett az a kép, amire azóta várok, hogy tavaly előtt bezsebeltem egy közös képet Promo-val. Tudjátok nagyon jól, hogy mennyire oda vagyok D-Passion zenéjétől, így ez a kép felbecsülhetetlen érték számomra. Miután elkészült a kép még gyorsan kezet fogtunk, majd mondta, hogy mennie kell. Én öröm mámorban úszva még tomboltam egyet a Dreadlock-ra, ami Endymionék utolsó számuk volt. Aztán pontban 02.00-kor beállt Rik a pult mögé és már indította is a Plat En Voorspelbaar-t. Erre jött aztán a Put Things Right és innentől aztán elvesztettem a fonalat a számok sorrendjét illetőleg, és a számok memorizálása helyett inkább önkívületi állapotban tomboltam az első sorban. Egymás után jöttek azonban a jobbnál jobb zenék, a This Is The Day, Infection, Unstoppable, Signal, Change History, Take The Risk, Realism stb. Apropó Realism! Meg kell mondjam, hogy eleinte nagyon unszimpatikus volt nekem MC Apster, azonban amit D-Passion settjénél végig művelt hát becsületre méltó volt. Annyira együtt élt a zenével mint a közönség és remek hangulatot tudott teremteni a szövegeivel. Körülbelül az utolsó negyed órában került fel a Realism és addigra már olyan szintű hangulat uralkodott, hogy az félelmetes volt. Jött is a második kiállás a számban, amikor Rik fogta és egy elegáns mozdulattal lehúzta a számot. Ekkor felugrott Apster a pultra, elkezdte buzdítani a közönséget ahogy azt kell és amikor D-Passion visszanyomta a zenét már mindenki egyszerre ordította, hogy PAYBACK TIME YOU SON OF A BITCH! Valami eszméletlen volt, életem settje volt, soha nem voltam még ennyire a fellegekben mint akkor. A tavalyi Shadowbox-os settje után is kivoltam nagyon, azonban ezzel most azt is simán überelte! Talán az a set érhet ennek a nyomába, amit a 2005-ös MOH-on játszottak Promo-val. Azon az akkori  Third Movement-es slágereket játszották végig (Exposure, After Me There Will Be None, Fuck The Free World, I Called You stb.). Szeretném üzenni azoknak, akik folyton fikázzák D-Passion-t, hogy képzeljék el azt, amikor Endymion-ék kifacsarják az összes erőt az emberből a dallamos, közönségmozgató számaikkal, majd jön D-Passion, a maga stílusával és ugyanezeket az emberek ugyanannyira megmozgatják! Hihetetlen volt látni ennyi embert egyszerre tombolni látni azokra a zenékre, amik nekem a szívem csücskei és itthon még csak nem is ismerik, aki meg ismeri az fikázza. Kinnt igenis megbecsülik és szeretik Rik-et, úgyhogy nagy téveszme az, hogy csúszik lefelé a lejtőn... Settje végén még felrakta a Last Track Of The Night-ot, amivel aztán végleg feltette az i-re a pontot. Nagyon érdekes volt egy olyan settet hallani D-Passion-től, hogy folyamatosan keverte a saját zenéit Meccano Twins számokkal  (Magnitudo, Illusion, Inner Side stb.) és meg kell mondjam, hogy kurva jól hangzottak így együtt. Minden elismerésem az övé, felejthetetlen settet játszott, szerintem kimagaslóan az este legjobbja volt. Na jó legyen egy szinten Endymion-ékkal :)
Az este következő fellépője Playah volt, aki hozta a formáját és csakis a legjobb mainstyle zenéket pakolta fel egymás után. Mondjuk azt nem értem, hogy miért kellett neki harmadszorra is felrakni a Criminal-t és a No Place To Hide-t, amikor Alex B és Endymion már felrakta előtte. Helyettük nyugodtan feltehette volna a Cold As Me-t, vagy bármelyik másik zseniálás számát. Persze  azért nem volt hiány saját számaiban, hiszen hallhattuk többek között az Imperial-t, Negative-t, Mastah Of Shock Angerfist féle remixét, az Ultimate Project-et illetve olyan új számokat, mint a Legend, vagy a And Hell Followed remixét. Összességében persze nem lehet panasz a settjére, hiszen zseniálisan mixelt és láthatóan élvezte a közönség az előadását. 04.00-kor aztán végre megpihenhettem egy kicsit, ugyanis következett Promo és Ruffneck közös settje. Mivel nem vagyok oldschool hívő, ezért az ő settjüket ülve néztem végig a balkonról. Annak ellenére, hogy nem az én világom az a zene, azt el kell ismernem, hogy az emberek nagyon élvezték a settet. Ruffneck olyan szinten pörgött, hogy többször felugrott a pultra és elkezdett rajta táncolni :) Nagyon jó kis show-t csináltak Promo-val közösen, és a sok mainstyle és D-Passion féle darálás közé be kell bizony szúrni valami más műfajú settet is, hiszen akik eddig pörögtek, azoknak kell egy kis pihenő, akik viszont már kivoltak a mainstyle-tól megkaphatták az oldschooljukat. Azért Promo nem bírta ki, hogy fel ne rakjon a mai zenéiből, így utolsó számként a Battling Ignorance-t hallhattuk. Ez egyben meg is alapozta az átmenetet a következő setthez, melyet Wishmasternek köszönhetünk. Az alatt az 1 óra alatt, amíg Ruffneck-ék játszoták már eléggé bepunynadtam, de amikor Wishmaster feltette az első számát, ami a Get Out My Way volt, már rohantam is le a balkonról és erőt vettem magamon, hogy újra mozgásba lendüljek. A jobbnál jobb számok pedig csak úgy jöttek egymás után, Silence Surrounds Me, Gun In The Club, Can't Stop Me, Back Forever stb. Számomra kicsit meglepő volt, hogy elég sok Dj Mad Dog számot is felrakott, többek között például a  Fire-t és a Crime After Crime-t. Aztán a settjének a felénél odalépett hozzá Promo és megkérte, hogy hadd tegyen fel egy számot. Már nem emlékszem pontosan melyik volt, de tudom, hogy valami új és nagyon odabaszott. Utána megköszönte Wishmasternek, aki viszont utánaszólt, majd váltották pár szót és ezek után már Wishmaster és Promo Back2Back-ezett végéig. Iszonyat módon feldobták így ketten a hangulatot, amire még az MC is rátett egy lapáttal. Kegyetlen jó set volt ez így a végére és elérték, hogy a hullafáradt emberek végigtombolják az egészet. Ekkor már tudtam, hogy számomra véget ért az este, és amikor 06:00-kor elkezdték The Outside Agency-ék a settjüket már indultam is el az aréna hátulja felé. Valahol nem bántam, hogy ők kerültek be a végére, mert sokkal rosszabb lett volna, ha valamikor az éjszaka közepén kellett volna elviselni őket. Így már úgyis fáradt voltam, nem éreztem a lábaimat, félig megsüketültem, úgyhogy az utolsó egy órában még mászkáltam kicsit, ittam egy utolsó sört, majd az egyik folyosó végén feltűnt, hogy van még néhány érintetlen In Qontrol plakát. Arra felé vettem az irányt és egy tök szimpatikus biztonsági emberke őrizte azt a vészkijáratot, amire fel volt ragasztva néhány példány a poszterekből. Látta rajtam, hogy mit szeretnék és még segített is leszedni az egyiket, ami elég magasan volt, ő pedig mivel elég colos volt, könnyebben elérte. Így a végére még bezsebeltem egy hibátlan példányt ebből a plakátból és a srác, akivel a buli elején összespanoltam addigra már a ruhatárban volt. Megkértem, hogy őrizze már meg nekem a buli végéig ő pedig elintézte, hogy ingyen bekerüljön a csomagmegörzőbe :)
07:00 után pár perccel aztán befejezték TOA-ék a settjüket, Promo köszönetet mondott, majd hivatalosan véget ért a Sound System Command, amihez még a végén lejátszottak egy stílusos Danger, Self Destruction videót.
Hát röviden és tömören így éltem meg én ezt az estét én nagyon boldog vagyok, hogy ott lehettem ezen a felejthetetlen bulin.

Itt lejjebb megtekinthetitek a Q-Dance által készített képeket, valamint azokat is, amelyek én készítettem. Köszönöm, ha végigolvastad ezt a kis összefoglalót!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.